Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A hatásköri bíróság gyakorlata az első tíz évben

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. zés eseteként tárgyalja és eldönti; a törvény 7. §-a utolsóelőtti bekezdésének és 10. §-ának viszonyát ugyanis a hatásköri bíróság ugy értelmezi, ;hogy olyan esetekben, a mikor a hatásköri összeütközés a bíróság érdemi határozatának meghozatala vagy jogerőre emelkedése előtt merült fel, a bíróság érdemi határozata jogerőre nem emelkedhetik mindaddig, a mig a hatásköri bíróság az ügyet a rendes bíróság hatáskörébe tartozónak nem nyilvánította (1909. Hb. 19., 1911. Hb. 105., 1915. Hb. 70., 1915. Hb. 47.). Nehezebb a kérdés akkor, ha a rendes bíróság a közigazgatási hatóság előtt lefolyt eljárásról nem birt tudomással. Az 191Ó. Hb. 5H. számú határozat kimondja, hogy az ügyben eljárt ügyvéd katonai szolgálata a hatásköri bírósági eljárásnak a fölfüggesztésére okul nem szolgálhat, minthogy • a íölfüggesztésre vonatkozó rendeletek csakis a polgári peres és perenkivüli eljárásban nyernek alkalmazást. Nem akadályozza a bíróság eljárását az érdekelt fél halála sem, minthogy ilyenkor is meg kell állapitani, hogy a vitázó birói és közigazgatási hatóságok közül melyiknek hatáskörébe tartozik az eljárást folytatni és a fél elhalálozásának az eljárás további alakulására való befolyását figyelembe venni {1917. Hb. 1?.). Az 1917. Hb. 45.- számú határozat kimondja, hogy a törvény 26. §-a szerint a fölmerült hatásköri összeütközés legföljebb bizonyos közigazgatási intézkedések következtében szünhetik meg, ellenben a rendes bíróságoknak rendes körülmények között nincs joguk a saját hatáskörükre nézve szabályosan meghozott határozataiktól való eltérésre. VII. Az összeütközések 90 %-a rendes bíróság és közigazgatási hatóság között merült fel és csak 10% vonatkozott a közigazgatási bíróság hatáskörére. Majdnem ugyanez az arány a negatív összeütközések javára a pozitív összeütközésekkel szemben. A fölmerült ügyek túlnyomó része •büntető ügy volt és jóval csekélyebb a polgári ügyek száma. A büntető ügyek annak révén okoznak hatásköri összeütközést, hogy a kisebb jelentőségű bűncselekmények (kihágások) egy részében nem a rendes bíróságok, hanem a rendőri büntető bíráskodást gyakorló közigazgatási hatóságok bíráskodnak és így természetesen gyakran vita támad a felett, hogy az illető cselekmény milyen törvényes rendelkezés és igy mely hatóság hatásköre alá esik. Ez ügyekben tehát a hatásköri bíróság az elé z helyzet elé van állítva, hogy a bűncselekményt minősítse, a mi elég kényes feladat, mert legtöbbször még a tárgyalás előtt és igy a teljes tényállás ismerete nélkül történik és mégis az eljárásra hivatott hatóság -birói szabadságát többé-kevésbbé megköti, holott a hatásköri bíróság hivatása csak a hatáskör megállapítása lehet és egyéb kérdések az eljáró hatóságra tartoznak. Ezért a hatásköri bíróság lehetőleg tartózkodik végleges megállapításoktól és kétség esetén nem a súlyosabb minősítés helyességére, hanem annak lehetőségére való utalással — inkább a megnyugtatóbb ítél-