Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A vasúti felségjog Boszniában és Herczegovinában

410 BÍRÓI GYAKORLAT. és egyúttal ellene az 1915 : XV. t.-cz. alapján a jövedéki kihágási eljárást megindítják. Ezen szeszjövedéki kihágásnak imént vázolt valódi jellegét tekintve, tévesnek tartom a hivatkozott pozsonyi kir. ítélőtáblai ítéletnek a bűncselekmény meghatározására vonatkozó azt a részét, mely szerint a kir. ítélőtábla ezen jövedéki kihágást abban találta megállapíthatónak, hogy vádlott a szesznek maximális 3 K 90 f «árát túllépte, a vevőtől 12,089 K- ü fillérrel többet szedett be, így tehát az 191$ : XV. t.-cz. 6. §-nak utolsó bekezdésének tiltó rendelkezéseibe ütköző üllőit cselekményt követett el». Csak a büntetésként kiszabott árrészesedési összegben történt elmarasztalása tekintetében emeli ki ezen ítéletnek indokolása azt, hogy vádlott ezt a különbözetet be nem szolgáltatta. A mennyiben immár most vádlottnak bűnössége megállapítható, felmerül azon további kérdés, vájjon kell-e a jövedéki büntetőbírósági Ítéletben ezen árkülönbözet tekintetében, mint a kincstárt illető árrészesedés tekintetében intézkedni vagy sem ? Itt előre kell bocsátanom azt a szabályt, (utoljára a budapesti kir. ítélőtáblának J. 7798 1917. 5. számú végzésében kiemelve), hogy a ((jövedéki büntetőbíróságnak feladata csupán az lévén, hogy a megállapított jövedéki kihágás miatt — a megállapítható kártérítéstől eltekintve — csak a törvényben meghatározott büntetést szabja ki, vádlottnak ezenfelül még külön illeték (vagy adó) megfizetésében való marasztalása a bíróságnak hatáskörébe nem tartozik». Az itt tárgyalt árrészesedés azonban sem adó, sem illeték jellegével nem bír és igy — bár az államnak fent emiitett egyedárusági jogán alapszik — mégis inkább magánjogi természetű követelése az államkincstárnak. Már pedig az Ibp. 3. §. szerint alkalmazandó Bp. 5. §. alapján a sértett a főtárgyalás befejezéséig a büntetőbíróságnál is érvényesítheti magánjogi igényét a tettes ellen, mely esetben a jövedéki büntető eljárás és ítélet kiterjed a magánjogi igényre is. Mi sem akadályozza tehát az államkincstárt abban, hogy vádlottal szemben a vádkeresetben, vagy a főtárgyalás során az árkülönbözetre -való jogosultságát a büntetőbiróság előtt ne érvényesíthesse és mi sem gátolja a büntetőbíróságot abban, hogy azon esetben, ha az államkincstár ezt a magánjogi igényét már előbb másuit nem érvényesítette, ezen részesedési igény tárgyában ne döntsön. Az eddigi tapasztalataim szerint a vádló pénzügyi hatóságok, legalább a budapesti kir. Ítélőtáblának területén fekvő kir. törvényszékek előtt nagyobbrészt ily marasztalási petitumot külön elő nem' terjesztettek. Már pedig az Ibp. 13. §-ának első bekezdése 5. pontja előirja? hogy: na vádiratnak tartalmaznia kell ... a kincstár kárának felszámítását is». A mennyiben tehát a vádkereset erre nem nyilatkozik, szükséges^ hogy az elsőfokú jövedéki büntetőbiróság — későbbi controversiák elkerü-