Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A vasúti felségjog Boszniában és Herczegovinában

BÍRÓI GYAKORLAT. lése végett — világosan tisztázza azt, vájjon kivánja-e az államkincstárnak képviselője ezen árkülönbözetnek megitélését vagy sem? Az árkülönbözetnek árrészesedésként az államkincstár javára történt megítélése azonban nem tekinthető büntetésnek, mert jövedéki kihágások esetén is csak a törvényben megállapított büntetés szabható ki. Az itt szóban forgó szeszjövedéki kihágás büntetése pedig az 1915 : XV. t.-cz. 6. §. végbekezdése szerint a (-kincstári részesedésnek négy— nyolczszorosa, vagy ha a részesedés összege meg nem állapitható, 400 — 10,000 K. Tévesnek tartom tehát a fent hivatkozott pozsonyi táblai ítéletnek azon intézkedését is, a mely szerint vádlott a kincstári «árrészesedés» négyszeresén felül még büntetésként külön az árkülönbözetnek megfizetésére is rr.arasztaltatott. Lényeges ez a körülmény azért, mert a pozsonyi kir. Ítélőtábla által elbírált esetben az elsőfokú bíróságnak ítélete csakis a büntetés kiszabása tekintetében volt felebbezve, és igy tulajdonképen a Bp. 587. §-ának első bekezdése szerint a kir. Ítélőtábla a kincstárnak részesedési igénye, mint kárigénye tekintetében az elsőfokú bíróságnak Ítéletét vádlott terhére meg nem változtathatta és őt ezen árkülönbözetnek megfizetésére nem kötelezhette. De a jelen szeszjövedéki kihágás tekintetében a törvénynek lapidáris rövidsége és kevésbbé világos rendelkezései folytán még az is vitás, vájjon tulajdonképen mi e jövedéki kihágás büntetése ? Annak, hogy az árkülönbözet (árrészesedési összeg) nem kártérítésként, hanem büntetésként állapittatik meg, a következménye az, hogy ezen árrészesedési összeg, illetve annak többszöröse (4—8-szorosa) nem is jut az államkincstárnak. A kiszabott pénzbüntetés u. i. 5 6-rész erejéig (1842. évi harminczad hivatali utasítás 681. §-ának 2. pontja) jutalom gyanánt a feljelentőt illeti, a büntetésnek fennmaradó része pedig egy külön özvegyi •s árvák részére fennálló alapra megy. A büntetésként lefizetendő összeg tehát nem is gyarapítja az árkülönbözetre igényt tartó államkincstárt. Ha valójában a rendesen igen nagy összeget kitevő árkülönbözetnek többszöröse volna az ezen jövedéki kihágásnak törvényes büntetése — a feljelentők (rendesen a pénzügyi közegek) a jelen időkben űzött nagymérvű árdrágítás mellett — rövid időn belül tetemes vagyont szerezhetnének (a pozsonyi esetben 48,556 koronából 40,295 korona jut a feljelentőnek), az állampénztár pedig ezekből a nagy összegekből mitsem látna. Kérdés tehát, vájjon az 1915 : XV. törvényezikk és a fennt hivatkozott rendeletek értelmében csakugyan ezen «árkülönbözetnek* a többszöröse képezi-e jövedéki kihágásnak büntetését? Az 1915 : XV. t.-cz. 6. §. végbekezdése szerint: «ezen jövedéki kihágás a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett kincstári