Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A vasúti felségjog Boszniában és Herczegovinában

4o8 BÍRÓI GYAKORLAT. «valaki a szeszeladá^ra vonatkozólag a pénzügyminiszter által ezen tör­vényszakasz értelmében kiadott rendelkezéseket megszegi*. Már pedig jövedéki kihágást kizárólag csakis a «kincstár megrövi­dítését czélzó szándékkal» lehet elkövetni. Ha tehát ezen árkülönbözet a kincstárt törvény szerint meg nem illetné, a kincstár megrövidítéséről sem lehetne szó és igy a szesz-árdrágitó, szesztermelő vagy szeszkeres­kedő ezen cselekményeért — daczára annak, hogy az imént hivatkozott törvény ezt a cselekményét jövedéki kihágásnak minősiti — nem volna bűnösnek kimondható. Cselekménye esetleg árdrágítást képezne (1916: IX. t.-cz.), ez azonban ide nem tartozik és a jelen kérdés eldöntésénél szerepet nem játszik. Minthogy azonban az 1915 : XV. t.-cz. kifejezetten «jövedéki» kihágásról beszél és semminemű oly meghatározást magában nem foglal, melyből arra kellene következtetni, hogy a jövedéki kihágásnak valamely uj, nem kincstári károsítást czélzó szándékkal elkövethető nemét kívánja megállapítani, nyilvánvaló, hogy ezen törvény is csak oly cselekményt kivánt üldözni, melylyel a kincstár megkárosittatott, vagy a megkárosítás veszélyének kitétetett. Ezekből kitűnik, hogy az itt tárgyalt jövedéki kihágásnak tényálla­déka nem «a szeszeladásra vonatkozólag a pénzügyminiszter által kiadott rendelkezéseknek)) a szesznek maximált áron tul történt eladásában meg­nyilvánuló megszegése képezi, hanem az, hogy a vádlott szeszfőzdés vagy szesztermelő, illetve szesznagykereskedő a szesz árának azt a részét, mely a kincstárt megilleti, a kincstárnak be nem szolgáltatta. Be kell-e tehát szolgáltatni árdrágitás esetén ezt a különbözetet vagy sem ? A fent hivatkozott 1915. és 1916. évi rendeletek erre nézve nem nyilatkoznak, de az 1915 : XV. és az 1916 : XXIV. t.-cz. sem tartal­maznak erre nézve kifejezett utasítást vagy rendelkezést, a miből többen, tudtommal pénzügyi szakemberek is arra következtettek, hogy kifejezett törvényes rendelkezés hiányában, az államkincstárnak ezen árkülönbözetre joga nincsen. A fent hivatkozott pozsonyi kir. ítélőtáblai ítélet az államkincstár­nak ezen «különbözethez» való jogát megállapította és azt azzal indokolja: «a mi az árrészesedést illeti, ugy ennek eldöntésénél a 49,390. ex 1915. sz. rendelet 3. §-nak és az 1915 : XV. t.-cz. 6. §. első bekezdésének rendelkezéséből kell kiindulni ... A hivatkozott rendelet 3. í;-a megálla­pítja, hogy a mennyiben a szesz az a) helyen emiitett vállalatokból szál­líttatik el, a küldő a szesz eladási árából i K 30 fillért, illetve 1 K 40 fillért . . . meghaladó részt, az államkincstárnak beszolgáltatni tartozik, a törvény 6. :<-a pedig ugyancsak megállapítja . . . hogy a szesz eladási árának az előbb emiitett összegeket meghaladó része az államkincstárnak beszolgáltatandó . . . ebből kitűnik, hogy a vállalat a szesz megállapított

Next

/
Thumbnails
Contents