Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog gyökeres reformjának szükségessége

14 A VÁLASZTÓJOG GYÖKERES REFORMJÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE. erővel él a jogkiterjesztők és a jogokba újonnan befogadottak lelkében. A midőn elkésett reform nyitja ki a sorompókat, azokon át már külön megszervezett, elszánt és az addigi vezető társadalommal ellenséges tömegek vonulnak fel az alkotmányos mérkőzésre. Ezért kell ma a választójogot általánossá tennünk és oly mértékben kiterjesztenünk, hogy az ipari munkások mellett a magyar nemzet zömét alkotó földmivelő kispolgárok, mezőgazdasági munkások és cselédek nagy tömege is bejuthasson a választók közé. így ezek az uj rétegek elhelyezkednek a meglevő keretekben, és részeseivé válván a jognak, támaszaivá lesznek a rendnek. És idővel a jogok gyakorlásának révén igy nyilvánul meg majdan az az igazság, hogy a megszervezett demokráczia a legnagyobb konzerváló erő. Hiszen a demokráczia nem egyéb, mint a jogegyenlőség erejével megszervezett legteljesebb rend és egyensúly, szemben az előjogokon és kiváltságokon alapuló mesterkélt társadalmi renddel, a mely nyugalomnak és egyensúlynak látszata, igazi nyugalom és igazi egyensúly nélkül. A hol a demokrácziák meggyökeresedtek, mint pl. Svájczban és az Eszakamerikai Egyesült-Államokban, nyilvánvaló a demokrácziának konzerváló ereje. A jogok szakadatlan gyakorlása és az alkotmány demokratikus intézményeinek nemzedékeken át való megszokása, átöröklése, a vallásosság erejével ható alkotmányos érzést nevel a polgárokban.