Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

A VÉDJEGYTÖRVÉNY ELŐADÓI TERVEZETE. 75 jedő védjegy után a lajstromozási dij többszöröse fizettessék. Ez a megoldás egyfelől lehetővé teszi, hogy a vállalatok fontos védjegyeiket megfelelően körülvehessék a defenzív védjegyekkel, másfelől, hogy a sajátos és tulajdonképeni üzletkörükkel szomszédos üzletkörüket is bevonhassák a védjegy oltalmi körébe. Ekként nem lesznek kitéve annak a veszélynek, a mely épen nagyértékü védjegyeknél gyakori, hogy nem ugyan a saját tárgyú, hanem az azzal rokon szomszédos üzletágakban működő vállalatok védjegyei folytán károsodnak. Ezt a megoldást fogadta el egyébként a német törvényjavaslat is és azt hazai viszonyaink szempontjából igen megfontolandónak tartom. Nem osztom a tervezet álláspontját továbbá abban sem, hogy a védjegy törlése esetére ez idő szerint fennálló kétéves tilalmi időt fenn akarja tartani, sőt ezt a tilalmi időt abszolút jellegűnek minősiti, elannyira, hogy a védjegytulajdonos vagy jogutódja sem járulhatna hozzá ahhoz, hogy a védjegy más valaki részére újra bejegyezhető legyen. Nézetem szerint ez az álláspont a felszólalási rendszer mellett teljesen nélkülözi a megokoltságot. A törölt védjegy addigi tulajdonosa, a mennyiben a védjegyet tényleg használta és az az érdekelt gazdasági körökben mint vállalatának ismertető jele el volt fogadva, a tervezet 14. §. 4. pontja értelmében a védjegy ujabbi bejelentésévei szemben nemcsak felszólalással élhet, hanem a törlést is kérelmezheti. De a tervezet álláspontja szerint nem is a korábbi védjegy tulajdonosa, hanem a közönség védelme volna a döntő. Ennek mindenekelőtt ellentmond, hogy ily esetben, a midőn t. i. a korábbi törölt védjegy tulajdonosának nincs oltalmazó igénye, belajstromozatlanul bárki használhatja az ármegjelölést. Másfelől ezzel az állásponttal bajosan egyeztethető össze, hogy a tervezet hivatalbóli visszautasítást, ugy mint általában nem, ez esetben sem ismeri. Minő védelme az a publikumnak, a mely