Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A munkaadó felelőssége alkalmazottaiért. Észrevételek Dr. Kőnig Vilmos czikkéhez. [9-10/16:525-535.]

D? STAUD LAJOS Viseléséhez szükséges vagyoni felkészültsége. Nem érveltek-e a vasutaknál, a veszélyes üzemeknél azzal, hogy egyfelől veszélyes szokatlan erőket hozok mozgásba, másfelől az esetleges kárt üzemi költségként állithatom be és talán módomban van szolgáltatásom vagy áruim árának meghatározásával a kárt felosztva, az árba felszíva, másokra, a nagyközönségre is, hacsak apró részletekben is áthárítani és hogy épen azért lehetek tárgyílag vétkességem nélkül is felelős? Ha tehát a felelősség szempontjából a gazdasági erőnek is komoly jelentősége van, az a kérdés, hogy társadalmunknak az a zöme, a melyre a döntvény hivatkozik, csakugyan erős gazdasági íelkészültséggel dicsekedhetik-e ? A döntvény ebben a tekintetben nem szól primitív patriarchális állapotokról és — hiába igyekszik a czikkiró ur az ellenkező feltevésnek tápot nyújtani — a Curia igenis látja, hogy az országnak félszázados becsületes munkája mit eredményezett. Mégis nem alap és mérlegelés nélkül utal a döntvény a felelősségviseléshez szükséges gazdasági felkészültségnek ezúttal még erőtlenebb és egyes más államokkal szemben gyöngébb voltára. A döntvénynek erről vallott nézete tehát komoly meggyőződés, a mit kétségbe vonni, át nem gondolt elszólásnak minősíteni, legalább is az ildomosság követelményeibe ütközik. A czikk írója jónak látja a döntvénynek azt is imputálni, hogy az a magyar munkás osztályok »felelősségérzetét, mint értéktelent sutba dobja.» Vájjon csakugyan igy becsmérel-e a döntvény, a mikor azt mondja, hogy ez a felelősségérzet «még erőtlen». Azt hiszem, a feleletet méltán mellőzhetem. Másrészt állithatni-e azt, hogy ez a felelősségérzet már teljesen kifejlődött, hogy erős általában és erős például a német 'munkás hasonló érzetével összehasonlítva is? A döntvény nincs ezen a nézeten és nekem, a ki a munkának, még az alacsony rendű munkának is tiszteletében nőttem fel, a tapasztalataim, sajnos, szintén mások. Talán nem is kellene külön hangsúlyoznom, hogy ez ismét nem pesszimisztikus elszólás, hanem mérlegelt tapasztalat,