Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A munkaadó felelőssége alkalmazottaiért. Észrevételek Dr. Kőnig Vilmos czikkéhez. [9-10/16:525-535.]

Dí STAUD LAJOS törvény már egy évtizeden át volt gyakorlatban és hatását mérlegelni lehetett, szintén jónak, államára üdvösnek találta azt, a mit a jogegységi tanács is nálunk követendőnek tart. Azt is állítja a czikk, hogy a döntvény a tárgyi felelősség híveitől — akkor, a mikor azok a fennálló szokásjogtól akarnak eltérni — annak bizonyítását követelvén, hogy milyen változás állott be az általános jogi meggyőződésben és a társadalom jogérzetében: «az indokolásnak ez a módszere alkalmas a döntés ellen erős aggályokat ébreszteni*). Kérdem, miért és milyen aggályokat képes ébreszteni? A dolognak bizalmi és megbízhatósági kérdése épen ellenkezőleg áll. Minden állampolgár, a ki a fennálló jogrend uralmában bízik — bizni kénytelen — elvárhatja a bíróságtól, hogy az okát, még pedig alapos, kényszerítő okát adja annak, miért látta szükségét, hogy megtörje a fennálló jogot és hogy az ezzel diametrálisan ellentétes normát miért kell alkalmaznia. Ha ezt el nem várhatja, akkor nincs értelme a birói felelősségnek, nincsen biztositéka a jogrendnek. A mikor tehát egyes esetekben a Curia a múlttal szakítva a vétség nélküli felelősség elvét kezdte alkalmazni — a mi azonban, mint fentebb hangsúlyoztam volt, egyáltalában nem vált állandó joggyakorlattá, — a jogszokással szakítás indokát igenis elvárhattuk tőle és ha a döntvény kifogásolt indokolása ide czéloz, ugy csak feladatának magaslatán áll, aggályokat pedig épen nem kelthet. Elvégre bármilyen fegyelmezetlen freirechtler álláspont mellett is az ilyen ítéletet indokolni a bíróságnak törvényi kötelessége, az állampolgároknak pedig alkotmányjogi biztosítékaihoz tartozik. A «logikus természetes gondolkodásnak» mindenesetre különös bizonyítékát adja a czikk abban a felfogásában is, hogy a döntvény ama kijelentésének, a mely szerint általában a gazdasági tevékenység és forgalom más terén nem érezhető olyan szükséglet, a mely a tárgyi felelősség alkalmazását kivánná meg, «semmiféle értéke nincs, mert itt az, a mi bizonyítandó^ bizonyítottnak vétetik.» En azt hiszem, hogy a midőn valamely vál-