Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A munkaadó felelőssége alkalmazottaiért. Észrevételek Dr. Kőnig Vilmos czikkéhez. [9-10/16:525-535.]

A MUNKAADÓ FELELŐSSÉGE ALKALMAZOTTAIÉRT. szerinte fennálló jogszokáson való változtatás föltétlen szükségességét. Itt hozom fel, hogy a czikk — nem riadván vissza a kifejezés vaskosságától — a Curia éveken át érvényesült gyakorlatának a nullifikálásáról (!) beszél. A döntvény szerint az a gyakorlat, a mely a tárgyi felelősség alapján állana, még «a Curia kebelében sem érvényesülhetett zavartalanul*, annál kevésbbé honosuk meg a többi, még pedig olyan forumoknál, a melyek szintén harmadik, végső fokon bíráskodnak. A döntvény erre igen súlyos adatokat hoz fel. Olyanokat, a melyek szerint az egyik végső fokon itélő fórum — az ország legnagyobb ítélőtáblája, a melynek területén a legtöbb idetartozó eset fordul elő — arra hivatkozik, hogy «a kir. Curiának ez az ujabb keletű (tárgyi felelősségre alapított) és még néhány évvel előbb követett álláspontjával ellentétes ítélkezése nem tekinthető még teljesen kialakult és törvény erejével bíró jogszokásnak*), már pedig a bíróságnak a fennálló jogot kell alkalmaznia, ez azonban a vétkesség elvén nyugszik. Azt hiszem, hogy a ki a biró felelősségét, esküjének horderejét átérzi és bizonyos alkotmányjogi tekinteteket is szemmel tart, az legalább is megérti, esetleg menteni tudja, de semmiképen sem támadja a czikkiró ur hangján a döntvénynek azt az álláspontját, a mely szerint a Curia jelzett Ítélkezése csak megzavarta, de nem rombolta le a korábbi szokásjogot, ez a szokásjog tehát most is fennáll, ehhez ragaszkodni kell. Ily körülmények között a döntvény elvállalhatja az «ósdi»ság vádját is, annyival is inkább, mert nem egy ósdi dolog bizonyult már jónak és nem egyszer bántuk meg, hogy elvetettük az ósdit, elhagytuk a régit. Részemről e tekintetben nagyon tanulságosnak és jelentősnek találom azt is, hogy a német törvényhozás, a mely előtt a kérdés hordereje és ismerete bizonyára szintén a kellő mértékben volt feltárva, mégis csak a culpa álláspontjára helyezkedett és hogy az olyan haladó és értelmes nép, a minő a svájczi, még akkor is. a midőn a német 4*