Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - Az udvartartás jogi természete

AZ UDVARTARTÁS JOGI TERMÉSZETE. költségek és csakis ezeknek a költségeknek alaki kezelése, megszavazása és kiszolgáltatása nem történik a közös ügyekre nézve megállapított módon, hanem meghagyatott az a mód, mely régebben a kiegyezés előtt is gyakorlatban volt. Íme itt vannak a tételek, a melyek szerző vallomása szerint is a munka megírására ösztönözték. Mielőtt ezekre a tételekre válaszunkat megadnók, nem lesz érdektelen rámutatni más osztrák közjogászok felfogására is. Vele teljesen ellenkező álláspontot foglal el Tezner, ki a «Der Kaiser» czimü müvében kifejti, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 7. §-a szerint az udvartartási költségek megszavazása és kiszolgáltatása nem közös ügy, az osztrák törvényhozás minden tiltakozás nélkül hallgatag ehhez a felfogáshoz, hozzájárult és ezzel elfogadta azt is, hogy az udvartartás sem közös és az osztrák törvény sem sorolja fel azt a közös ügyek között. Tezner kifejti azt is, hogy az 1893-iki november 20-iki rendelet is, mely szerint közjogi cselekményeknél magyar zászlósok működnek közre, továbbá a «Hofmarschall in Ungarn» intézménye, a magyar udvarnagyi biróság felállítása csak átmenetet képeznek a két kiegyezési törvénynek megfelelő állapotra. Prazak egy cseh nyelven irt munkájában (Rakonské prcso usierni. 1903 második kiadás. 62., 72. lap.) logikailag lehetetlennek tartja, hogy különböző személyek szolgálják ki a fejedelmet «a monarchia egyik vagy másik részében*. Az hogy az udvartartási ügyek nincsenek a közös ügyek közé sorolva, az nem zárja ki, hogy lényegében közöseknek ne tekintessenek, a mi különben a cziméből is kitűnik, mert hisz az udvartartás császári és királyinak neveztetik. Ulbrich (Öster. Staatsrecht 1892 : XXII.) a dolog természetében rejlőnek tartja, hogy a hol nem a két közjogi személyiség kormányzati jogainak gyakorlásáról, hanem az uralkodó személyét körülvevő tiszteleti jogokról, tehát az udvartartásról van szó, ez csak egy és nem többféle udvartartás lehet. El kell ismernem, hogy Zolger egyetlen tételt föl nem állit, melyet álláspontja alapján a legnagyobb gondossággal jogászi bon-