Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - Az udvartartás jogi természete

Ö02 BÁRÓ WLASS1CS GYULA fejedelem és a Primogenitus kizárólagos rendelkezési joga jár át, de az állam az uralkodói képesség fenntartása iránt táplált érdekeinek ad kifejezést, midőn az udvartartási intézményeket védelmezi és fönntartásukhoz anyagilag hozzájárul. Ez érdek az uralkodó alatt álló államok mindegyikének azonos érdeke, ennélfogva az udvartartás az államok közös érdekű viszonya. iVerháltnis von gemeinsamen Interessé) a nélkül azonban, hogy közös ügy í«eine gemeinsame Angelegenheit») volna. Az udvartartás berendezése és igazgatása azonban nem az állami hatalmi körhöz tartozó ügy, ennélfogva a dualistikus monarchiában sem az egyik, sem a másik, sem a kettő együtt nem vehet igénybe rendelkező hatalmat. Zolger úgy okoskodik, hogy éppen ennek a jogelvnek a következménye az, hogy az udvartartást a kiegyezés nem nyilvánította «közös ügynek». Ha azonban az államoknak ilyen hatalmi igénye az udvartartásra nincs, akkor arra az esetre, ha a monarcha az udvartartásának viszonyát az államhoz megváltoztatni kívánja, akkor kötelessége ilyen intézkedést mindkét állam alkotmányos tényezőinek egyetértésével teljesiteni, mert az udvartartás, ha nem is «közös ügy». de «közös érdekű» viszony és ezért minden intézkedés mindkét állam érdekkörébe vág. Minden egyoldalú intézkedés tehát jog és érdeksérelem volna a másik állammal szemben, mert az intézkedés a másik állam egyoldalú mellőzését jelentené. A mi pedig az udvartartásra vonatkozó azt a gondozó tevékenységet illeti, a mi az állami igazgatás köréhez tartozik és igy állami teendő: a «fennforgó közös érdekek» miatt az már Zolger szerint közös ügy. Különösen áll ez az udvartartási költségekre, mert ennek nagysága és hozzájárulási viszonyára nézve a két államnak meg kell egyeznie. A civillista megtagadása egyenlő volna a pragmatica sanctióból íolyó közös kötelezettségnek (1867: XII. t.-cz. 2. és 4. §) megsértésével, mert az a másik államot is érinti. Az udvartartási költségek tehát Zolger szerint anyagi értelemben (im materiellen Sinne) közös