Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám

^ VAVRIK BÉLA. Irta: Dr. GYOMAI ZSIGMOND. Több mint egy télévig haldoklott Vavrik Béla, teste megtörött, mindjobban összeesett, de hatalmas szelleméhez nem férkőzhetett a kór, szellemi erejének teljességében hunyt el. így dől ki a tölgyek királya; a fejsze súlyos csapásainak diadalmasan ellentáll, de titkos szú megőrli. Midőn ez év július 31-én az akkori igazságügyminiszterrel, Vázsonyival együtt meglátogattuk, teste már rom volt, de hatalmas szelleme akkor is ragyogott még. Vázsonyi ismervén a meghitt viszonyt, mely Vavrik Bélához fűzött, felkért, hogy kisérjem el, midőn a Curia nagybeteg másodelnökét meglátogatta. A látogatás igazán megható volt. Vázsonyi nem ismerte Vavrikot és a két nagy jogász most találkozott először. Vavrik már oly gvenge volt, hogy állani alig tudott, de hangja, melynek erejét a Curia és a főrendiház terméből ismertük, most is hatalmasan hangzott. «A politika terén eltérhettek nézeteink — mondotta Vavrik — de én a politikát soha sem vittem a bíráskodásba». Vázsonyi kijelentette, hogy habár a politika terén ellenfelek voltak, készséggel elismeri, hogy Vavrik Béla a magyar biró ideálja. Vavrik Béla Egerben 1835 február havában született. Miután jogi tanulmányait a budapesti és bécsi Jogállam. XVI. évf. 9—10. í. 38