Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A budapesti állami rendőrség 1916. évi működéséről szóló jelentés

KÜLFÖLDI JOGÉLET. Jcáni zűrzavarában a közjog és politika vaskos kérdései domináltak, ott a magánjog finom nuanceai nem találhattak kellő müvelésre és értékelésre. Az ilyenkor felvetett magánjogi kérdés nem használt egyébre, mint hogy politikai kérdésként kezeljék : 1803-ban Battenberg Sándor első igazságügyminisztere kísérletezett már némi kezdetleges jellegű magánjogi kodifikáczióval, a következő «radikális» kormány azonban az egész kísérletet mint «alkotmányellenes ténykedést* félrevetette. 1890-ben találkozunk az első magánjogi törvénynyel. Csodálatosképen a polgári törvénykönyvnek logikai és dogmatikai sorrendben utolsó része az örökjog talált először kodifikáczióra. Azok a kis nemzetek egyáltalán, melyek természeti és történeti feltételeik mostohasága folytán nem lehettek abban a helyzetben, hogy jogrendszerüket és intézményeiket szokás utján fejleszszék ki, jogi szükségleteiket nem fedezhették történeti jellegű lassú idomulással, nem tarthatták szem előtt a jogi logikát és hagyományos dogmatikát, hanem kénytelenek voltak rögtöni kiegészítés utján mindig azt a jogi szakadékot áthidalni, melynek szabályozása pillanatnyilag a legaktuálisabb és legégetőbb volt. 1890-ig az örölclési jog kútfői a nagyon hézagos török polgári törvénykönyv vonatkozó fejezetei és az ősi bolgár «Kormcsaja Kniga» — tulajdonképen Justinianus in. Nov. — voltak. Az uj törvény két részből áll : az első az öröklés szabályait tartalmazza, a másik az ajándék jogügyletét. Előbbi beosztása: 1. törvényes öröklés; 2. végrendeleti öröklés; 3. általános szabályok. Utóbbié: 1. a személyek ajándékozási képessége; 2. az ajándékozás alakja és jogi hatálya ; 5. az ügylet feloldása ; 4. az ajándék törvényes csökkentése. Bár az örök- és családjog az a terrénum, hol a népek különös jelleme és gondolkozása legélesebben jut kifejezésre, az uj törvény nagyjában halvány kópiája a Code civilnek és az 1864. évi olasz codice-nek. Csekély töredékében tűnik csak elő a nemzeti jelleggel egybeforrt intézményvilág. Törvényes örökösök a fel- és lemenők, a törvényes és törvénytelen gyermek, a házastársak és a fiskus. Csupán a rokoni fok közelsége irányadó, sem az ág, sem a vagyon származása nem döntő. Erősen nemzeti jellegű — kivételesen — a törvényes gyermek örökjogát szabályozó 1906 február 7-iki novella: mindkét nembeli gyermek csak a beépiteit ingatlanokban (ház, kert) és a mezőgazdasági felszereléshez nem tartozó ingóságokban örököl egyenlő arányban ; a földbirtokban és fundus instructusban az örökösök csak akkor részesülnek egyenlően, ha egynembeliek: különben a fiúgyermek dupláját kapja annak, a mit a leány örököl Azt hiszem, hogy különösen Bulgáriában, hol nincs erős ipar, mely a birtokból kiesett családtagoknak megfelelő megélhetést biztositana nagy károkkal jár ez antiszocziális és csupán az örök agrárérdekkel igazolható megoldás. Feltétlenül érdekes és józan gondolaton alapszik azonban az a caesura, melyet a törvény a házastárs örökjoga keretében konstruál. Ha három vagy ennél is több egynemű gyermek maradt, az özvegy a hagya-