Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez [könyvismertetés]

IRODALOM. határoz, vagy jogellenesen határoz (267. 1.), a közgyűlési felment vény hatályáról általában és különösen, ha az igazgatóság és a felügyelő-bizottság törvény- vagy alapszabályellenesen járt el (275. 1.), a részvényösszevonásról és az így keletkezett hányadrészvényről (pj. 1.) mond. Ez. a futólagos ismertetés legjobban bizonyítja fentebb tett állitásunk igazságát, hogy t. i. Oppler Emil müve gazdag bőkezűséggel ontja elénk a sok érdekes, hasznos és uj jogkérdést és hogy azt szerzője mély tudással, nagy gyakorlati jogi érzékkel, a gazdasági élet viszonyainak ismeretével irta meg és világos nyelvezeténél, tiszta okfejtésénél fogva haszonnal forgathatja a jogászon kivül minden müveit ember, a ki a részvénytársaság bár csak gazdasági oldalával foglalkozik, avagy érdekkel viseltetik a műben foglalt kérdések iránt. Dr. Gaár Vilmos. \Kérés\y Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. r Budapest, 1916. (Benkő Gyula könyvkereskedése. 1 8°. 201 -|- 2 1. Ára 7 K. Nincs irodalmunknak még egy olyan szegényes és elhanyagolt területe, mint a közigazgatás történetéé. A hiány azonban sohasem volt anynyira érezhető, mint az ujabb időkben, a mikor az osztrák tudományos czentralizmus virágkorát éli, s küzdelme kezdi elhagyni az államjog területét, hogy a szorosabb közigazdatási jog mezejére csapjon át. Az a nagy tudományos és publiczisztikai siker, amelyet Deák Ferenc^ 1865-ben Lustkandl\z\ szemben aratott, hosszú időre res judicatát teremtett a közjogi vitakérdésekben. Legújabban azonban egy jól vértezett gárda hatványozott küzdelmet indított nem a jelenlegi, de a kiegyezés előtti Magyarország jogi intézményeinek önállósága ellen. Az elleplezett czél ma is ugyanaz, mint Lusikandl idejében volt, de változtak a hangnem és a támadási eszközök. A politikai bombasztok és a személyeskedés helyét a tudományos köntösfoglalta el ; eszközévé pedig a legszorgosabb adatgyűjtést avatta, hogy magyar jogforrásokból vett bizonyítékokkal festhesse alá támadásainak alapjait. A magyar tudományos világ ezt a talmijogászatot, ezt a jogi alchimiát egy ideig bizonyos magaslatból, rezignáczióval nézte. Ujabban már azonban ez a rendszeres és irányzatos munka akkora arányokat öltött, hogy államférfiaink is elsőrangú fontosságú politikai kötelességüknek tartották az ellene való tiltakozást. Gondoljunk csak a volt miniszterelnöknek két háborús újévi beszédére, a mi valósággal meglepetést keltett a beavatatlanok közt. Az uj irányzattal szemben azonban már nem elegendő az a fényes dialektika, a melylyel közjogászaink és politikusaink meg tudták védeni a múltban alkotmányjogi intézményeinknek eredetiségét és önállóságát. LustkandlM szemben elégséges volt az ő módszere, vagyis a törvényekre meg a törvényhozás történetére alapított czáfoiat. Hogy azonban a nagy-oszt37*