Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A háború hatása a magánjogra [könyvismertetés]

IRODALOM. felsorolással, regisztrálással, hanem megkísérli a háborús jogszabályok és jogviták mozaikjából azok alapelveinek felkutatását. E feladat megoldása végett kétféle anyagot dolgoz fel : keresi egyfelől a háborús jogalkotás, másfelöl pedig a háborús jogalkalmazás jellemző vonásait. Ezt a két részt külön-külön kell méltatnunk. A háborús jogalkotást tárgyazó részek főleg a háborús magánjog jellemző sajátosságait igyekeznek megállapítani. A «jogszabályok*, «jogilények* (ügyletek, tilos cselekmények, hatósági cselekmények és események), végül a «jogok» (jogok személyi kellékei, jogok tartalma, jogok érvényesítése) fejezeteinek során plasztikusan domborodik ki a háborús magánjog koyogias jellege. A magánjog egész rendszere a háborúban a nemzeti védelem czéljainak van alárendelve. A közérdek érvényesülése háttérbe szorítja a feleknek a békés magánjogban uralkodó autonómiáját. Innen a háborús magánjog ügyletellenessége (25. 1.), melyet Almási a háborús rendeletekből vett érdekes adatok egész tömegével jellemez (29. 1.). Persze, minden ilyen általánosítás magában rejti a túlzás veszélyét. így kétségtelenül túlzás az az állítás, hogy a háborús magánjogban a kötelmi ügylet többé nem általános kötelemfakasztó tény, hanem «engedélyezett tény, mely felett állandóan ott lebeg a kormányhatósági hatálytalanítás vagy érvénytelenítés veszélye* (27. 1.) ,' ez csak quantitativ különbség a <békés joggal szemben, mely nem érinti a kötelmi jog szervezetét. A háborús magánjog követelménye továbbá, «hogy a háború tartamára minden ügylet előfeltétele, tartalma és joghatása a háború czéljaihoz simuljon* (ji. 1.) ; ezt nevezi Almási az ügylet háboius^erüsége követelményének, melyet részleteiben ismét igen szépen jellemez (53. 1.), azzal a conclusióval, hogy a háborús magánjog szükségképen forgalomellenes. Igen tanulságosan mutatja be, miként nagyobbodik óriási módon a magánjogba vágó hatósági intézkedések köre. Bármennyire ellentétesnek érezzük is ezt «a háborús magánjogra rázúdult közigazgatási ves\élyt» a békejog alapelveivel, a háború keserves vasszükségessége kényszeríti azt ránk, «a gazdasági és Jogi szervezetlenség* sürgős pótlását kívánva, mely nélkül a háborút már elvesztettük volna (47. 1.). Nem követhetjük fejezetrol-fejezetre a háborús jog jellemzését, csak elismeréssel konstatáljuk, hogy minden egyes fejezet kidomborít egyegy praegnans szempontot s hogy a fejtegetések során sok részletkérdéshez találunk értékes adalékokat. Ki kell emelnünk az 1915 : XVIII. és XIX. t.-czikkek éles elemzését és bírálatát, különösen a magánjogi büntetés és elkobzás (54. 1.), a másokért való felelősség ($0. 1.), a magánjogi és a büntetőjogi beszámithatóság viszonya (79. 1.) szempontjából. A jogok tartalmáról szóló fejezeteket külön is méltatnunk kell, mert azokban Almásinak érdekes általános elméleti álláspontjai tükröződnek viszsza a háborús jog anyagában. így a személyiségi jogok érdekes rendszere -{84. s köv 1.) a háborús jog tárgyalásától függetlenül is figyelmet érde-