Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A háború hatása a magánjogra [könyvismertetés]

IRODALOM. mel. A tulajdonjog háborús módosulásait (95. 1.) gazdag adatsor példázza. A végső conclusio, hogy a tulajdonjogot érintő háborús közigazgatási veszély «a tulajdonjogot a haboru tartamára törvényes bontó feltétellel korlátozottá teszi» (97. 1.), mindenesetre igen nagy túlzás, s amellett ismét qualitativvá átminősítése egy puszta mennyiségi különbségnek fa békejogban ugyanígy lebeg a tulajdon felett a kisajátítás veszélye). Azok a szép tejtegetések, a melyekkel a hatósági igénybevétel jogi szerkezetét határozza meg, tkonstilutiv jogutódlásnak* jellemezve azt (99. 1.), vagy amelyekben a jog fosztó és jogcsökkcníő elkobzás közt különböztet (100. 1.), igazolják azt az óhajtásunkat, hogy a könyvben kevesebb elvonást szerettünk volna látni a ködös általánosságok felé és több tartalmi kifejtést a konkrét életviszonyok irányában. Egészen egyéni szemléletre vall a családi jogok háború alatti tartalmi változásainak jellemzése (109. 1.), noha itt meg kell vallanom, hogy sok esetben, a melyben a szerző jogi különbséget lát a békejoggal szemben, én csak ténybeli különbségeket tudok felfedezni (igy mikor a «háború hatását* vizsgálja a házas együttélés vagy a családjogi eltartás kötelezettségére ; hát a békés katonai szolgálat idejére mindez nem ugyanígy áll-e?). Viszont igen értékeseknek találom a kötelmi jog háborús elváltozásainak jellemzését, melyen végig húzódik a kötelem <rháboruszerüségének» a háború gazdasági és erkölcsi válságából szépen levezetett követelménye (119. 1.). Értékes szempontokat találunk a moratórium méltatására is (126. 1.), bár Almási kritikája itt nem mindenben találó. A mit gáncsul hoz fel a moratóriumi rendeletekkel szemben, hogy nem állottak ellent «a legfutólagosabb napi szükségletek nyomásának* (124. 1.), az talán e rendeletek legnagyobb érdeme. Mert mire való volt a moratórium, ha nem arra, hogy a pillanatnyi gazdasági fennakadásokat a napról-napra változó szükséglet szerint áthidalja ? Isten mentsen attól a háborús kódextől (125. 1.), a mely eleve három fokozatba állítja fel a háború esetén teljesen, részben vagy részben sem fizetendő tartozások skáláját ! — Itt általában ki kell terjeszkednünk a háborús magánjogi kódexkívánalmára, melyet Almási könyvének több helyén sürget a háborús jog «magna charta»-jául, hogy a magánjogok háborús változtatásainak «alsó. határvonalát* vonja meg. Én a háború tapasztalatai után ilyen háborús kódextől semmit sem várok. Reméljük, hogy a jövőben sohasem kerül többé a sor háborús jog alkalmazására. De ha mégis rákerülne, akkor az . előre megcsinált háborús jogszabályok túlnyomó részben gyakorlatilag alkalmazhatatlanokká válnának. Előre elkészült háborús szabályainkból csak a keret §-ok váltak be, minden egyebet újra kellett csinálni, mert egyik háború sem hasonlít a másikhoz. Aztán mi légyen az az «alsó határvonal* }• Az állami végszükség jogát nem lehet előre paragrafusba szedni, éppen azért, mivelhogy végszükség. Ha formailag nem is, de tartalomban második főrészként tűnik fel• a műben a 'jogviszonyokról* szóló IV. fejezet. Ez tárgyalja a háborús.