Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. 1. [r.]

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV SZOCZIÁLIZÁLÁSA. tart egybe. Ha ugy tetszik, vázlatosabb és futólagosabb folytatása «Magánjogpolitikai tanulmányok* czimü, 1901-ben megjelent könyvemnek, a melyet ha ma irok meg, alighanem jobban, értenének, mint akkoriban. I. SZEMÉLYI JOG. 1. §. A nagykorúság korhatára. A nagykorúság korhatára a javaslatban (J.) a 24. év betöltése 13. §.). Nem térek ki arra, helyes volt-e mellőzni a korhatár leszállítására vonatkozó indítványokat, nem vetek tul nagy súlyt arra, hogy a német polg. tkv. (2. §.) a 21., a svájczi (14. cz.) a 20. életévet állítja határul. Itt most az a fontos, hogy a háború után nekünk a korhatár leszállítására van szükségünk. A frontról hazakerült ifjú bőven letette az érettsége vizsgáját. Gyámkodásra sem szüksége nincs, sem azt egykönynyen nem fogja eltűrni. A gyámhatóságok figyelmét, munkaerejét a hadirokkantak, hadiárvák ügyei fogják lekötni; ha. nagymérvű személy- és költségszaporitásokat el akarunk kerülni, a munkatehernek más oldalon való csökkentéséről kell gondoskodnunk. A nagykorúság határának a 21. évre leszállítása semmi veszélylyel nem jár, különösen a mikor oly könnyű módja van a kiskorúság meghosszabbításának, mint a J. szerint, és a mikor a nagykorúak gyámságában is megvan a lehetősége annak, hogy a ki rászorul, gyámolitás nélkül ne maradjon. Az intelligencziához tartozó ifjúság tanulmányi ideje a háború folytán amúgy is oly hallatlanul meghosszabbodik, hogy a nagykorúság az önfenntartás kezdetével csak a legritkább esetben vág egybe. Amint huszonöt éves korában sem tud a fiatalember a maga emberségéből megélni és mégis rendelkezik a vagyonával, ugyanúgy rendelkezhetik huszonegy éves korábanis. A nagy tömegre pedig, a munkásosztályra, a magas kor-