Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 8. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. 1. [r.]
3jo8 MESZLÉX'V ARTÚR határ csak fölösleges nyűg: az élet kemény iskolája már rég ^nagykorúvá faragta a huszonegy éves munkást. A kiskorú gyermek személyére vonatkozó szülői jog a gyermek huszadik évén tul a formaságnál alig több. A gyermek gondozása, nevelése, a fölötte való felügyelet (J. 162. §.), tartózkodási helyének meghatározása, a gyermek kikövetelése (J. 1 ó3. §.), a házi fegyelem (J. 164. §.), a pályaválasztás joga (J. 165. §.), mind a gyermek huszadik életéve előtti időben aktuális. Azon tul már nem marad más, mint a vagyon kezelése, a mire nem kell a teljes szülői vagy gyámi hatalom, hanem elég a gondnokság, és a mit csak annál kell alkalmazni, a ki vagyoni ügyeit nem képes kellően ellátni. Leghelyesebb volna tehát módot adni arra, hogy a vagyonnal biró kiskorú törvényes képviselője kérhesse, hogy a gyámhatóság a kiskorú vagyonának kezelését az •évek bizonyos számára a nagykorúság elértén tul is hagyja nála. Ezen az eszmemeneten a kiskorúság meghosszabbításának egy uj, enyhébb válfajához jutunk el, a melyet könnyű volna szervesen beilleszteni az eddigi, személyjogi hatásokkal is felTuházott kiskoruságmeghosszabbitás mellé. Az uj, minus plena meghosszabbítás enyhébb, kizárólag vagyoni téren érvényesülő joghatása mellett viszont nyugodtan enyhíthetnénk a tényállás szigorán és a J. 5. §-ából kihagyhatnók azt az előfeltételt, hogy a kiskorú épen könnyelműsége miatt nem lesz képes ügyeit ellátni. Alapjában mindegy is, mi okból kell ettől tartani; ha tartani kell tőle, ok van a vagyonjogi kiskorúság meghosszabbítására. De a meghosszabbításnak aztán ne is legyen más hatása, mint a vagyonkezelés elvonása: a többi ebben az életkorban úgyis rendszerint írott malaszt. Ebben az összefüggésben még csak kettőt. Ha a nagykorúság korhatárát leszállítjuk, tulszigoruvá válik a J. 149. §. 2. bekezdésének az a szabálya, hogy a kiskorúság meghosszabbításának tartama alatt a szülő tartásra már nem köteles. E szabályhoz amúgy is nagyon sok szó fér. A helyes elv az, hogy a szülő addig tartsa a gyermekét, a míg azon a pályán, a