Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. 1. [r.]

Dl MESZLÉNY ARTÚR mélyreható átalakulását, a minőt a kulturemberiség még megnem élt. Látom a dologi jogoknak és köztük a tulajdonnak is közkötelezettségekkel való megterhelését oly méretekben, a melyek szinte a kisajátítással határosak. Mindez jönni fog, mert jönnie kell, de sem ma, sem holnap. Ezt megvívni nem a mi feladatunk, ezt megoldani a fiaink dolga. A mi dolgunk közelebb fekvő, a mai helyzetben gyökerező, a ma bajainak enyhítését czélzó. Vége azoknak az időknek, a mikor a polgári törvénykönyvet évszázadokra alkották: a háború utáni polgári törvenykönyvek tiz évig sem fognak a novellájukra várni. Ez nem baj, csak tisztában kell lennünk vele, hogy kizárólag a mának dolgozunk. A magfar polgári törvénykönyv tehát a háborúból a békébe való átmenet polgári törvénykönyve, a pusztítások utáni első felocsudás kódexe, a kölcsönös megsegítés, a lerongyolódottságból való kivergődés, a törmelék eltakarításának törvénye. Olyan polgári törvénykönyv, a milyennek a mostaninak lennie kellene, még nem volt a világon: olyan emberséges, olyan kiegyenlitő, olyan méltányosságot, önmérséklést, szeretetet követelő. De már ezért sem szabad jövendő társadalmi átalakulások eredményeit mintegy eszkomtálnia: az ellentéteket nem szitania, hanem enyhitenie kell, a szocziális gondoskodás körét személyileg és tárgyilag ki kell terjeszteniea nélkül, hogy elvegye a birtokban levőktől azt, a mit magukénak vallanak. Enyhén, megértőn kell újítania, bele kell vinnie az emberek százezreibe azt a tudatot, hogy a jog nem arra való, hogy vegyen, hanem arra, hogy adjon . . . Az alábbiakban megkísérlem ama módosítások jelzését, a melyek a fent megérintett szempontoknak megfelelők, tehát a fennálló társadalmi rendbe rázkódtatás nélkül beilleszthetők, de mégis megadják a polgári törvénykönyvnek azt az irányzatot, a melyet programmunkba vettünk. Rendszert, tudományos megalapozást, uj elméletet ne keressen senki e tanulmányban; egy sor ötlet az csupán, látások, aggódások és sejtések lecsapódásai, a melyeket nem a gondolatok, hanem az érzések azonossága.