Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 1-2. szám - A háború esetére szóló kivételes hatalom alkotmányjogi jelentősége
A HÁBORÚ ESETÉRE SZÓLÓ KIVÉTELES HATALOM. kötelezettsége mellett; az ostromállapot hatásai tekintetében fenntartotta BZ 1849. évi törvényt. Miután az 1852. évi január 14.-Í alkotmányt az önmagát császárrá megválasztott III. Napóleon a császárság alkotmányául is megtartotta, abban a köztársaság elnökére ruházott jog a császárnak joga lett. A köztársaságnak 1870-ben történt visszaállítása után összegyűlt nemzetgyűlés az •ostromállapot elrendelését ismét saját hatáskörébe vonván vissza, az 1875. évi alkotmányos törvényekkel az ostromállapot elrendelésének kérdését nyitva hagyta és a kérdést csak az 1878. évi április 3.-Í törvény oldotta meg olykép, hogy ismét a törvényt jelölte meg mint olyat, a melynek utján az ostromállapotot külső háború vagy fegyveres felkelés fenyegető veszélye esetén el lehet rendelni, de mindig csak meghatározott időre, a melynek elteltével megszűnik, hacsak ujabb törvény meg nem hosszabbítja. Ha a törvényhozó kamarák azonban el vannak napolva, a köztársaság elnöke elrendelheti az ostromállapotot, de a kamarák azonnal összeülnek ipso jure s határoznak fenn vagy fenn nem tartása felett. Ha a kamarák fel vannak oszlatva, az ostromállapotot csak külső háború esetén lehet a veszélyeztetett területre elrendelni, de a kamarákat egyidejűleg a lehető legrövidebb időre össze kell hivni. Az 1849. évi törvénynek azokat a rendelkezéseit, a melyek szerint a háború színhelyén és katonákkal megerősített helyeken az ostromállapotot a katonai parancsnok is elrendelheti, az 1878. évi törvény is fenntartja, valamint fenntartja annak az ostromállapot hatályára vonatkozó igen tág és messzemenő rendelkezéseit is. A fejlődésnek azt az eltérő képét, melyet a francziaországi és angolországi alkotmányos viszonyok több százados fejlődésének egész terén látunk, a háború és belmozgalmak esetében előálló kivételes állapotok tekintetében is megtaláljuk. A mindig gyökeres javítást kivánó, összes részleteiben összhangzatos befejezésre törekvő, de épen azért szélsőségekben és végletekben mozgó franczia államszervezetekkel szemben a
