Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A háború esetére szóló kivételes hatalom alkotmányjogi jelentősége

3° Dí POLNER ÖDÖN c) a fegyverek és lőszerek beszolgáltatását elrendelje, azokat felkutassa és elkobozza ; d) azokat a közleményeket és összejöveteleket, a melyeket alkalmasaknak tart arra, hogy a rendetlenséget (désordre) előidézzék vagy fenntartsák, eltiltsa. Az 1848. évi köztársasági törvény tehát az ostromállapotot már nemcsak mint a háború szinhelyének, vagy a katonailag megszállott vagy körülkerített helynek kivételes állapotát ismeri, hanem mint különleges, önálló jogintézményt szabályozza, mert eredeti kiinduló pontjától és értelmétől meglehetősen eltávolodva, már az ország más területén is alkalmazható és pedig nemcsak háború, hanem belső zavarok fenyegető veszélye esetében is. A tartalom pedig már nemcsak a katonai hatóságoknak a polgári hatóságok helyébe lépése a rend fenntartása és a bíráskodás terén, hanem egyúttal igen tágkörü felhatalmazás azoknak a jogoknak is tetemes megszorítására, melyek mint alapjogok erős alkotmányi biztosítékokkal voltak körülvéve, t. i. a személyes szabadság jogának, a házjognak, a tulajdonjognak, a gyülekezeti, egyesületi és sajtószabadságnak. Az okát annak a körülménynek, hogy épen a szabadság, egyenlőség és testvériség elvét elfogadó köztársasági alkotmány adott lehetőséget az alkotmányosan biztosított egyéni jogokat ily nagy mértékben megszorító kivételes hatalom gyakorlására, az állami életet nagy mértékben zavaró és az állami berendezkedést felforgató ama mozgalmak gyakoriságában kell keresnünk, melyek az 1848. évi novemberi franczia alkotmányt megelőzték. Az egész ostromállapot intézményét e szerint inkább a belső zavargások esetére szabva szabályozták, mintsem külső háborúk veszélyének szem előtt tartásával. Az 1852. január 14-én Bonaparte Lajos Napóleon, mint a franczia köztársaság 10 évre megválasztott elnöke által kiadott alkotmány 12. czikke az 1849. &vl törvény rendelkezését olykép módosította, hogy az ostromállapot elrendelésének jogát a köztársaság elnökére ruházta a szenátusnak való bejelentés