Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A magyar trónöröklési rend terjedelme

A MAGYAR TRÓNÖRÖKLÉSI REND TERJEDELME. 25 A mi különben a trónöröklési jog terjedelmét illeti, nem érdektelen itt még felemlitenünk, hogy Károly 172^ márczius 14-iki leiratában, a melylyel a pragmatica sanctiót Milánóra oktrojálta, az öröklési rendet kifejezetten megint csak a Lipótféle leszármazókra korlátozta. Túrba ebből Károlynak azt a szándékát véli levezethetni, hogy a trónöröklést egész monarchiájában a magyar pragmatica sanctio alapján akarta egységesíteni. Ámde ezzel viszont ellenkezik az a körülmény, hogy az ugyancsak az 1723. évi magyar törvény után az osztrák Németalföld számára 1724 deczember ó-án kiadott császári pátensben, továbbá az 1725 november 29 iki fiumei tanácshatározatban ismét csak az 1713-ikí publikáczió szövegének megfelelően történt rendelkezés, vagyis valamennyi többi nőág trónöröklési joga is megállapítást nyert. A mig tehát Lombardia Ausztriához tartozott, a terjedelmet illetőleg a trónöröklési jog odaát sem volt egységes. De hogy Károlynak valóban fennforogtak-e a trónöröklési jognak a Túrba feltételezte értelemben való egységesítési szándékai, ez olyan kérdés, a mire a jelenlegi forrásismeret mellett nem lehet kielégítő választ adni.* Bármint álljon is azonban a kérdés, bizonyos, hogy az már a múlté, a jogtörténelemé. Bennünket itt azonban sokkal inkább az érdekel, van-e az osztrák és a magyar pragmatica sanctio közt fennforgó terjedelembeli különbségnek közjogi jelentősége a jelen és a jövő szempontjából. Azt is sietünk megjegyezni, hogy gyakorlati jelentősége aligha van, mert emberileg belátható időn belül alig következhetik be, hogy uralkodóházunknak I. Lipóttól leszármazó ágai mind kihalnának. Ámde a közjogi preczizitás és a bekövetkezésnek mégis fennálló lehetősége szempontjából nem érdektelen a jogszabályoknak e szempontból való elemzése. A trónöröklési jog terjedelme közt fennforgó különbség közjogi szempontból azokra a területekre nyer jelentőséget, a * V. ö. Tarba, Grundlagen. Bd. I, S. 19?. — Bernátok, i. m. S. 141 f.