Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 3-4. szám

A HÁBORÚ ESETÉRE SZÓLÓ KIVÉTELES HATALOM. 149 Nem látom be, miért volna jobb az állam kormányának olyan helyzetbe hozatala, a melyben törvény nélkül, törvény ellenére kell eljárnia, a melyben tett intézkedéseinek talán meg volna a viszonyok kényszerítő hatalmában rejlő tényleges alapja és ereje, de nem volna meg a jogi és igy erkölcsi alapja és ereje. Az alkotmánynak nem gyengesége az, ha az állam kormányzatának kivételes hatalmat ad szigorúan körülirt esetre, pontosan megállapitott határok között, szabatosan megkívánt biztosítékok mellett. Látjuk, hogy ha a törvényileg ilykép megadott kivételes hatalom nem bizonyul elégnek, a kormányzat a meglevő nyomokon haladva inkább kér ujabb felhatalmazást, mintsem a nélkül cselekednék. Az ily módon megadott kivételes hatalom gyakorlása mellett az alkotmány-védte érdekek sértetlenül maradásának biztositéka sokkal nagyobb, mintha a kormányzat belekényszeritve törvényes rendes hatalmának szükség czimén való áthágásába, azután minden korlát nélkül, szabadjára eresztve rendelkezhetnék a nélkül, hogy rendelkezéseinek erkölcsi ereje nagyobb volna. E kérdésben is tehát az az álláspont a helyes, a melyet Deák Ferencz 1848-ban és husz évvel később, 1868-ban, idézett felszólalásaiban elfoglalt. El kell ismerni, hogy törvényhozásunk megszívlelte Deák Ferencz intését: «ha nincs törvény, önkény lép a sorompóba» ; követte tanácsát s békés időben, mikor fejünk felett még nem zúgott a háború, törvényt alkotott, melyben kimondta szabatosan és pontosan: «a minisztérium felhatalmaztatik ezekre és ezekre. » A törvénynek vannak hiányai és hibái, több is talán, mint a mennyire rámutattam. Hiszen emberi mü nincs, mely tökéletes volna. De hiányai kipótolhatok, hibái kijavíthatok. Állami épületünknek e törvény uj pillére ott, a hol szilárd alapzat hijján volt. Pillére az állami rendnek, az állami biztonságnak, az állami fennmaradás lehetőségének. Egyik-másik tégláját ujjal kell kicserélni; egyik-másik oldalán a kelleténél