Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 3-4. szám

DF POLNER ÖDÖN csekélyebb mértékben, mint a milyent a fent vázolt példák mutatnak. A kérdés megoldása — alkotmányjogi szempontból igen szerencsésen — az lett, hogy a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló két törvény, t. i. az 1912: XXXIII. és XXXIL t.-cz. mozgósítás, vagy háború esetén, vagy ha háború kitörésének közvetlen veszélye fenyeget, polgári egyéneknek a törvényben meghatározott bűncselekményekért a honve'd-bhóságok alá való helyezhetését mondja ki. Kivételkép, ha a honvéd büntető biráskodást egyes esetben a hadi események következtében nem lehet gyakorolni, helyébe a hadseregi büntetőbíráskodás lép. A honvédség, mint láttuk, a fegyveres erőnek az a részeT a mely a hadsereggel együtt a felkeléssel szemben ma is a királyi jogon tartott állandó katonaságot alkotja. Kezdetben középhelyen átmenetet foglalt el a fegyveres erő másik két része: a felkelés és a hadsereg között; de fejlesztve és erősödve valóságos második hadsereggé vált, mely most már mint a fegyveres erő állandó részének második tagja, egyenrangúan sorakozik az első mellé! Jogilag az az előnye van, hogy egészen a magyar korona jurisdictiójába tartozik, benne a magyar állam hatalma nyilvánul, habár háborúban a hadsereg csapataival egyesítve is alkalmazható. A teljesen a magyar állam jurisdictiója alá tartozó honvéd bíróságokkal szemben tehát, melyek ítéleteiket csak a magyar király nevében hozhatják meg ép ugy, mint a polgári magyar királyi bíróságok, azok az alkotmányjogi aggályok nem állhatnak fenn. melyek fennállhatnak a közös hadseregnek bíróságaival szemben, a melyekben a magyar állam hatalma csak részben, gyakran az is visszaszorítva nyilvánul és igy ezzel a megoldással szerencsésen sikerült annak a nehézségnek elejét venni, melyet fentebb jellemeztem. A bűncselekményeket, melyek miatt a honvéd büntető biráskodás a polgári személyekre kiterjeszkedhetik, a törvény egyenként megnevezi. De csak megnevezi s nem határozza meg