Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

1 10 TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. biztosított foglalkozása koczkázatosabbá válik annál, a melyet a felek a ^szerződés létesítése idején szem előtt tartottak. A szabályozás azonban annyira vázlatos, hogy számos kérdése részletes taglalást igényel. Erre óhajtunk az alábbiakban vállalkozni. /. A foglalko\ásva\io\ás biztosítási jogi fogalma. Azon kell keídenünk, hogy voltaképen már az is vitás s tisztázatlan, hogy biztosítási értetemben mit kell foglalkozásváltozáson érteni, hogy mikor kerül a biztosított olyan helyzetbe, a melyben a K. T. 502. §-át lehel vele szemben alkalmazni. S a kérdés nem is egyszerű. 1. A foglalkozásváltozás fogalma két alkatelemet ölel fel; a 0foglalkozást)) és a ((változástR. Elsősorban azt kell tudnunk és pedig határozottan tudnunk, hogy a K. T. 502. §-a szempontjából, a «foglalkozás» mit jelent. Altalánosságban a «foglalkozású két értelemben vehető: jelenthet 'aj élethivatást, bj elfoglaltságot. A két értelem közül az utóbbi a tágabb. Az «é!ethivatás» ugyanis az elfoglaltságnak csupán bizonyos típusát jelenti, azt a ténykedést, a melyet valaki a maga elé tűzött életczél érdekében, ennek megvalósításaként fejt ki. A társadalom hatalmas gépezetében mindegyikünknek bizonyos jellegzetes szerepkör van kiosztva s élethivatásunkat akkor gyakoroljuk, a mikor ebben a szerepkörben működünk. Mindnyájunk tevékenysége bizonyos tengely körül forog, bizonyos gerinczczel bír. Ez a tengely, ez a gerincz az, a melyet élethivatásnak nevezünk s a mely a «foglalkozás» szűkebb értelmével azonosítható Vele azok az eletnyilvánulásaink állanak szemben, a melyeket efemer módon, ötletszerüleg végzünk, pl. többnyire a mikor szórakozunk, művelődünk vagy testünket edzzük. Ellenben különösen az élethivatás fogalma alá tartozik kereseti pályánk, a melylyel megélhetésünkről gondoskodunk, mindennapi munkánk, a melylyel magunkat s családunkat fenntartjuk. Természetesen nemcsak a fizetés ellenében végzett munka hordhatja azonban magán az élethivatás jellemvonásait, hanem ingyenesen végzett tevékenység is. így az, a ki egész életét a tudománynak szenteli, akkor, a mikor tanulmányaiba elmerül, szintén élethivatását üzi. Sőt a körülményekhez képest az emberi élet tengelyévé s igy élethivatássá olyan helyzet is lehet, a mely egyáltalában nem jár munkálkodással. így a magánzóé. A főkriterium, ismételjük, csak az, hogy az illető életnyilvánulásunk mintegy lényegét, magvát fejezze ki életünknek, utunkat életczélunk megvalósítása felé. Ezt jelenti a «foglalkozás» a szó egyik, szűkebb értelmében. De mint láttuk, van egy másik értelme is. Nevezetesen jelentheti az uelfoglaltságot)) általában. Tágabb értelemben foglalkozik, «valamivel el van foglalva.) az is, a ki bárminő, habár élethivatásával össze nem függő