Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. I I I ténykedést végez, a ki, hogy az előbbi példáknál maradjunk, szórakozásból, művelődés végett vagy testedzésből fejt ki tevékenységet. Ebből a szempontból minden, bármilyen irányú aktiv vagy passzív ténykedés afoglalkozás». Már most eminens jelentőségű kérdés, hogy a K T. 502. §-a szempontjából a «foglalkozást9 szűkebb vagy tágabb értelmében kell-e venni, csupán az élethivatásban, kereseti pályában stb. beálló változás esetén veszitheti-e hatályát a biztosítás, avagy akkor is, ha a biztosított életrendjének valamely más ága módosul ? Erre a kérdésre joggyakorlatunk sem adott határozott választ s az idevágólag hozott konkrét határozatok nem gyökereztek valamely egységes elvi meggyőződésben. Épen azért kell végltges tisztázásra törekednünk. Felfogásunk az, hogy a «foglalkozás» fogalmát a K. T. 502. §-a szempontjából tágabb értelmében kell venni. Tehát közömbös, vájjon a biztosított élethivatásában avagy egyéb életviszonyaiban történik-e változás. Ha a biztosított olyan sportot kezd űzni, a minőt addig nem űzött, vagy ha «üres óráit» egészen más (veszélyesebb) módon kezdi tölteni, mint annakelőtte, ez biztosítási szempontból teljesen egy elbírálás alá esik azzal, ha irodai hivatalnokból kereskedelmi utazóvá4 vagy akár újságárusból soffőrré lesz. A K. T. 502. §-a mindenképen alkalmazható vele szemben. S ennek a felfogásnak helyessége a «do ut des» elv egyenes folyománya. Nem lehet ugyanis vitás, hogy a biztositóra nézve egészen mindegy, vájjon a biztosított hivatalos minőségében, avagy mint magánember folytat-e az addiginál veszélyesebb életet. A biztosító akár a hivatalos élet, akár a magánélet körén belül elszenvedett balesetekért, az egészségnek akár a hivatásos, akár a magánélet folyományaként történt leromlásáért egyaránt szavatol s igy méltán kívánhatja, hogy a veszélynek akár az egyik, akár a másik körén belül történő fokozódása esetén védelemben részesüljön. A biztosító a szerződés létesítésekor a koczkázatnak bizonyos várható fokát tartotta szem előtt s a dijat ennek figyelembevételével, ehhez mérten állapította meg. És a kérdéses koczkázati fok kiszámításánál, a dij megállapításánál, a biztosítottat nem csupán mint a társadalmi gépezet egy részét, mint bizonyos hivatás űzőjét tette megítélés tárgyává, hanem életének egészére tekintettel volt. A ki ismeri azokat a kérdőiveket, a melyeket a biztosító társaságok előterjeszteni szoktak, jól tudja, hogy a biztosító mindenkor részletesen kiterjeszkedik a biztosítandó összes életviszonyaira, magánéletére, privát időtöltéseire ép ugy tekintettel van, mint életpályájára. Ilyen körülmények között pedig, ha a biztosított magánéletében beálló veszélyfokozódás esetén a K. T. 502. §-a nem alkalmaztatnék, a viselt koczkázat és a biztosítási dij aránytalanná válta ugyanolyan kevéssé volna elkerülhető, mint akkor, ha az 502. §. az élethivatás megváltozá-