Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. (angemessene Nutzen) találmányáért, sőt az illő haszonról beszél, a mi nagy hasznot eredményező találmányoknál nagy részesedést jelent. Nem látjuk tehát be, hogy a haladásnak Ígérkező magyar tervezet miért bánik olyan mostohán az alkalmazottal jutalmazását illetőleg. A 6. szakasznak ez a 4. bekezdése tehát feltétlenül megváltoztatandó és a helyett a jelenlegi osztrák törvénynek fent idézett rendelkezése megfelelő értelemben veendő be. Az alkalmazottnak találmányai tekintetében haladást jelent és pedig erkölcsi haladást a tervezet 7. szakasza, a mely biztosítja a feltalálónak jogát ahhoz, hogy a találmány ő róla neveztessék el, azaz még akkor is, ha a szabadalom nem a feltalálónak adatik meg, hanem esetleg a vállalatnak, akkor a szabadalmi hivatal közzétételeiben a szabadalmi okiratban és a szabadalmi lajstromban a feltaláló neve szerepeljen. A feltalálónak ehhez joga van és a szellemi tulajdon jogi természetével függ össze, hogy a feltalálónak ez a neve biztosittassék. A 7. szakaszból kiderül az is, hogy a feltalálónak kérelmére a bejelentő ellenzése esetén e kérdés felett a szabadalmi hivatal dönt. E kérelem előterjesztése iránt ugy az időpont, valamint az eljárás tekintetében a 7. szakasz hézagot hagy fenn. Nézetem szerint ezt az eljárást ugy kell szabályozni, hogy mindaddig, a mig a szabadalom jogerősen megadva nincs, tehát az eljárás bármely szakában, nevezetesen a felfolyamodás szakában is, a kérelem előterjeszthető legyen, akár a feltaláló, akár pedig annak örököse részéről; viszont azonban, ha a szabadalom már meg van adva, akkor e kérelemnek időbeli korlátokat kell szabni, mert bár ez inkább erkölcsi alapokon nyugvó jog és erkölcsi sikert jelentő törvényi intézkedés, későbbi jogvitának támasztására alapul ne szolgáljon. Dr. Kohn Jakab. TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. \ A foglalkozásváltozás a biztosítási jogban. A biztosítás a kereskedelmi élet jelensége s mint ilyen, a «do ut des» elve alapján áll. A biztosító magára vállalja bizonyos jelenségkör koczkázatát, viszont a vele szerződő fél a koczkázatviselés fejében biztosítási dijat fizet. Mindkét fél a szerződéskötésnél bizonyos alapvető feltételezésekből indul, a melyek a várható koczkázat mértékére vonatkoznak. A biztosító, a mikor a biztosítási dijat felszámítja s a vele szerződő fél, a mikor a felszámított díjba beleegyezik, mérlegelik azokat az eshetőségeket, a melyeknek a biztosítás^tárgya ki lesz téve s mindegyikük abban a hitben köti meg a szerződést, hogy a dij összege a körülmények szerint előrelátható rizikóval arányban áll.