Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

104 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. mánya után, a mennyiben eltérő megállapodás nem forog fenn, a szabadalom az alkalmazottat illeti*. Itt az a kérdés, hogy vájjon elegendő-e ez a kitétel «ipari vállalatnál • és nem-e szükséges, tekintettel arra, hogy az államnak is van nagyszámú ipari vállalata, külön is kitenni, hogy «legyen az akár állami, akár magánvállalat)) és állami ipari vállalat esetében tekintettel kell lenni a tervezet 2. szakasz 2. pontjára is és rendelkezni kell a felől is, hogy vájjon ebben az esetben a feltaláló találmányával mi történik. Szükségesnek tartjuk ezt előre bocsájtani a 6. szakasz személyi körének meghatározása végett. Egyébként a 6. szakasznak rendelkezése valóban szocziális érzéket mutat, mert megfordítja a jelenlegi törvénynek egész rendszerét és a feltalálói jog valóságos értelme és érdeméhez képest eltérő megállapodás fenn nem forgása esetére az alkalmazottnak adja meg a szabadalmat. A kérdésnek az a megoldása, mely szerint : «a vállalatot a szabadalom csak akkor illetné meg, ha a találmány a vállalat rendes üzleti körébe esik és a találmányra vezetett tevékenység az alkalmazottnak szolgálati teendőihez tartozik)), ez a megoldás nem elégit ki bennünket. Nem oszthatjuk azt a nézetet, hogy ennek a rendelkezésnek azért nem lenne nagy fontossága, mert általában szerződések szabályozzák a munkaadó és az alkalmazott e részbeni tevékenységi körét és kötelezettségeit, mert igen gyakori eset, hogy az alkalmazott nő a vállalattal. A vállalat még egészen zsenge volt és az alkalmazott még egész fiatalember, a ki soha találmányokra még nem is gondolt, a mikor a vállalatba belépett és a vállalat növekvésével az alkalmazott látóköre és technikai képzettsége is nöttön-nőtt és lehetséges az is, hogy a feltaláló egy nagy gyárban, a melynek számos osztályai vannak, olyan találmányt tesz, a mely ugyan a gyárnak rendes üzeméhez tartozik, azonban a feltaláló nem volt tagja annak az üzemosztálynak; mondjuk egy elektrotechnikus egy mechanikai dolgot talál fel, a melynek az elektrotechnikához semmi köze, kérdés már most, hogy vájjon a találmány a gyárat illesse-e, vagy a feltaláló alkalmazottat. Az ily esetekre a tervezet rendelkezése nem megnyugtató, mert daczára annak, hogy a vállalat rendes üzleti körébe esik, az a kérdés marad fenn, hogy a találmányra vezetett tevékenység, olyannak tekintetik-e, a mely az alkalmazottnak e részben szolgálati teendőihez tartozott. Végül kétséget hagy a tervezet arra nézve, hogy vajion az a két feltétel, a mely a szabadalom tulajdonosánál fenn kell hogy forogjon, együttes-e, vagy pedig alternativ-e. Nem elég az «és» szócska, a melynek a magyarázata jogi equilibisztika számba megy. A kérdésnek megnyugtató megoldása tekintetében ki kell indulnunk abból, hogy a feltalálói tevékenység még akkor sem «a rendes szolgálatnak a teljesitése», ha az kiköttetett. Ilyen tevékenység nincs és abban eltérünk a tervezet indokolásától, mert nézetünk szerint egy oly megállapo-