Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

102 JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. hihetetlenül szaporította. Csodálatos összeköttetései révén uralkodókat és fejedelmi házak tagjait léptette be kebelébe. Mint államférfiú különösen Bosznia és Herczegovina ügyeinek ismeretével és szeretetével tett pótolhatatlan szolgálatokat. Ez irányú képességei ültették a meghódított Szerbia polgári kormányzói székébe. Ámde históriai tudással párosult államférfiúi készsége az udvarnál is oly előkelő részt juttatott munkakörének, hogy fontos politikai nyilatkozatok, fejedelmi proklamácziók és más nagyszabású müvek találtak benne szerzőre. Bécsben az ifjú magyar gárda legjobbjai vették körül. Hamar felismerte a tehetségeket, a kik hathatós meczenásra akadtak benne. Bámulatosan védte a tudomány szabadságát. A mikor nálunk egy ifjú tudóst méltatlanul megköveztek, hathatós védelmére állott. Jogászi képességeit mint professzor is érvényesítette. A bécsi Theresianumban a magyar közjognak és történelemnek volt tanára, a közjogot a konzuli akadémián is előadta. Közelebbről tervezte egy magyar tudóssal együtt közjogunk német nyelven való kiadását. A mü csak kéziratban maradt hátra. Egyéb jogi munkái a nagyszámú jogtörténelmi szempontból is értékes történelmi müvén kivül : A kamara haszna (Lucrum Camerae) története kapcsolatban a magyar adó-és pénzügy fejlődésével. Budapest, i8_o. Magyarország és Raguza. Jogtörténelmi vázlat. (KI. a Diplomatorium Raguzanumból.) Budapest, 1888. •— Horvát szokásjog 15 51—55-ból. (KI.'a Gazdaságtörténelmi Szemléből.) Budapest, 1896. — A külügyek vezetése Svéd-Norvégországban. (KI. a Budapesti Szemléből.) Budapest, 1898. Vázlatok a magyar közigazgatás történetéből. (Jogállam VIII. évf. 1909.) E folyóiratunkban megjelent tanulmánya szinte programmvázlat egy nagyszabású magyar közigazgatási jogtörténelem megírásához, a melynek óriási fontosságát nem győzi benne hangsúlyozni. Bizonyos, hogy a mig nem ismerjük pontos levéltári forrástanulmányok alapján közigazgatásunk, különösen pedig Habsburg-korbeli közigazgatásunk történelmét, addig alig utasíthatjuk vissza kellő sikerrel az alkotmányunk ellen e téren ujabban rendszeresen intézett támadásokat. A nagy-osztrák közjogi iskolának harcza kezd ugyanis ujabban az alkotmányjog területeiről a közigazgatás területeire átcsapni. Szándékosan hagytuk azt a nem nagy terjedelmű jogtörténelmi értekezését utoljára, a melyet 1897-ben jelentetett meg «Az 1722/5. magyar országgyűlés törvényeinek közzétételéről* czimmel a Századok XXXI. évfolyamában. Ebben újból nyomatékosan hívja fel jogtörténészeink figyelmét a bécsi belügyminisztérium levéltárában lévő kincsesbányára, a melyből XVIII. századbeli országgyűléseink, közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk oly felette fontos története meg'rható volna. Ebben a dolgozatában foglalkozik bámulatos jogászi érzékkel a régi magyar törvények közzétételének módjával, olyan kérdéssel, a melylyel közjogászaink és jogtörté-