Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. V Thallócsy I,ajos. (18^4 deczember 8 — 1916 deczember 1.) Egy otromba katasztrófa a nagyok között is nagy embertől fosztotta meg Magyarországot. A self made man olyan különös példányától, a kihez hasonló pályafutásut alig tud termelni ez a Szegény Magyarország. Thallóczy Lajos külsőleg is, belsőleg is magán viselte a rendkívüli ember tulajdonait. Érintkezésében talán a formaságokon magát tultevő, sokszor nyers, ha nem drasztikus. Ámde a zseninek megengedett, hogy megtörje a szabályt. A ki pedig lelki melegségét, jó szivét és minden igaz ügyért lelkesülő rokonszenvét közelebbről ismerhette, az hamarosan megszerette puritán, rövid külső érintkezési formáit is. Thallóczy voltaképen nem volt jogász. Már egész fiatalon szívvellélekkel a történetírásnak adta magát. És ezen a téren alkotta mint iró legkiválóbb szellemi termékeit. Ámde szinte azt mondhatnók, hogy talán utolsó példánya volt nálunk annak a Deák-Jókai-féle lexikális tudású típusnak, a kiben a régi világ jurátusi szelleme hatalmas történelmi tudással és nem mindennapi irói készséggel egyesült. Mert Thallóczynak jogi és szépirodalmi munkái (utóbbiak Deli álnév alatt) ép ugy gazdagították a magyar literaturát, mint történelmi müvei. Ámde bennünket erről a helyről nemcsak a jogász, hanem a szédületes lendülettel emelkedő államférfiú is érdekel. A mi közviszonyaink között valóban csak a rendkívülit is túlszárnyaló tehetség számlájára irható, hogy a budai közpolgári család sarja, a kis filozopter, a fiatal országgyűlési gyorsíró, a szerény országos levéltári fogalmazó 23 éves korában már egyetemi magántanár, 1884-ben kormánytanácsos és a cs. és kir. közös pénzügyi levéltár igazgatója, 1896-ban udvari tanácsos, majd a közös pénzügyminisztérium osztályfőnöke. Sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egész sereg tudományos intézmény juttatta előkelő szerephez. A Magyar Tudományos Akadémiának már 1883-ban levelező, 1895ben rendes tagja. A Magyar Történelmi Társulat oly buzgó elnökét veszítette el benne, hogy helye mindörökké pótolhatatlan marad. Ezt az egyesületet a legnagyobb szabású intézménynyé fejlesztette. Tagjainak számát