Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai
A RÉSZVÉNYES KÜLÖN (EGYÉNl) JOGAI. 97 kező irányban keresendő, a mely gondolatmenetnek magvát Lehmannál* is megtalálom: Kétségtelen a K. T. 163. §-ából, hogy szabálynak tekintendő az, mikép a tiszta haszon a részvényesek között felosztandó. Ez folyik a nyerészkedésre alakult részvénytársaság fogalmából, czéljából is. Ha a tervezet nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy a részvényesek a tiszta haszonból osztalékot nem követelhetnek, ugy nézetem szerint az első, az eredeti alapszabályban sem foszthatok meg a részvényesek teljesen az osztalékhoz való jogtól. Hogy a tiszta haszon mekkora részének felosztását követelhetik a részvényesek, az az alapszabályoktól függ. Ha az első alapszabály nem tartalmaz oly kifejezett rendelkezést, mikép a közgyűlés jogosult bizonyos tartalékolásokat, leírásokat és nyereségátviteleket eszközölni, ugy a részvényes követelheti az egész haszonnak osztalék formájában való felosztását. Ha az alapszabály bizonyos korlátokat állit fel, azaz a haszon meghatározott százalékának felhasználását egyéb czélokra megengedi, ugy a részvényes követelheti az egész fennmaradó haszonnak osztalékként való felosztását. (V. ö. a Curiának már felhívott határozatait). A részvénytársaság csak «jogi ruházata a részvényesek egyéni vagyonjogi érdekeinek*) (Lehmann) és ezért az egyes részvényes követelheti, hogy neki — hacsak az alapszabály kifejezetten mást nem rendel — az egész tiszta haszon kiadassék. Az osztalékhoz való jog tehát egyéni, sőt gyakran különjoga a részvényesnek. Kérdés, vájjon ez a különjog megváltozhatatlan-e ? Ha a tervezet jogot ad a részvényesnek az egész osztalékra, ugy kétségtelenül nem változtatható meg megszoritóan az alapszabályoknak vonatkozó rendelkezése; akkor ez valóságos különjog. De ha a tervezet nem szabályozza a haszon felosztásának módját, ugy az alapszabályoknak a nyereség felosztására vonatkozó intézkedéseit módosithatóknak tartom, akár kifejezetten módo* Lehmann II. 419—22. 1. logillam XVI. évf. 1—2. f. 7
