Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Különvagyon és összvagyon

SZASZY-SCHWARZ GUSZTÁV alanyt szokta említeni. A törvénykönyvek pl. igy szólnak: «a ki ingó dolgot sajátjaként 12 éven át birtokban tart, az elbirtoklás által megszerzi annak tulajdonát*) (Javaslat 463. §.), «a termő dolog tulajdonosa a dolog elvált terményeinek is tulajdonosa" (446. §.), «a ki oly dolgot talál, a mely annyi idő óta volt elrejtve stb., az három év elteltével felében megszerzi annak tulajdonát*) (442. §.), «a ki másnak valamely jogvédte érdekét . . . megsérti, az köteles a másiknak ebből eredő kárát megtéríteni*) (14^8. §.) stb. Ebben a formulázásban a szerzett jog alanya van csak megnevezve; minthogy pedig — mint láttuk — ugyanannak az alanynak többféle vagyona lehet, az ilyen szabályból csakugyan ki nem vehetni, vájjon melyik vagyon az, mely számára a szerzés történik. Ám ez a formulázás pontatlan, bár megengedem, hogy a közönséges élet szóhasználatának ez igy felel meg. E pontatlan beszédmód mellett persze szükség van a «surrogatio« elvére, hogy érthetővé tegyük, hogy ugyanazon alany szerzése miért tartozik az egyik esetben az egyik, a másik esetben a másik vagyonba. Mihelyt azonban felismerjük, hogy mindegyik vagyon más-más czélé, akkor magában világos, hogy oly szerzés, a mely az egyik vagyonnak valamely tárgya alapján előáll, ebbe a vagyonba esik, nem pedig a másikba. Másképen áll a dolog a jogügyleti szerzéssel. A ki többféle vagyont ke^el, az egy-egy jogügyletet hol az egyik, hol a másik vagyon czéljára végez. Az ilyen jogügyletből előálló szerzés nem abba a vagyonba esik, a melynek vagyontárgyával a szerzés történt, hanem abba a vagyonba, a melynek javára a fél a jogügyletet végezni akarta. Ha a gyám, a tömeggondnok stb. pénzt vesz ki a kezelése alatt álló vagyonból és e pénzen ruhát vásárol a maga számára, akkor e ruha tulajdonát ő maga szerzi, nem pedig a gyámolt, a csődtömeg. Egyes esetekben a római jog, és az ő példáján indulva a modern törvények felállították ugyan azt a tételt, hogy a jogügyleti szerzés is szükségképen abba a vagyonba esik, a melynek eszközével a szer-