Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Különvagyon és összvagyon

kÜLÖNVAGYON ES ÖSSZVAGYÜN. 49 a melyet a különvagyon dolgában találtak; a különvagyonba esik a növedék, a mely a különvagyon ingatlanaiból előáll; a különvagyonba esik a tulajdonjog, mely a birtokában levő dolog elbirtoklásából kél; a különvagyonba esik a hozzátartozó követelés teljesités-tárgya; a különvagyont illeti a hozzátartozó valamely tárgy elpusztításáért, megrongálásáért, elvonásáért járó kártérítési követelés stb. Az uralkodó tan ily esetekben «surrogatio»-ról szokott szólani és ezt a különvagyonra álló kivételnek tekinti az alól az általános szabály alól, hogy a jogalany minden szerzeménye szabály szerint az ő általános vagyonába esik (Beyer, Die Surrogation bei Vermögen 1905. 7—8. 11.). Szerintem itt nem kivétellel van dolgunk, csak helyesen kell felfogni a szabályt. Oly szabály nincs, hogy: a mit valaki szerez, az az ő általános vagyonába tartozik. Hanem helyesen különbséget kell tennünk oly szerzés között, a mely jogügylet utján áll elő (szerzemény ex negotiatione) és olyan között, a mely magából a vagyontárgyból áll elő (szerzemény ex re). Ez utóbbi abba a vagyonba tartozik, a melybe maga az anyatárgy: ha a különvagyonba tartozó követelést kifizetik, ha a különvagyonban levő valamely dolog elbirtoklódik, ha belőle valamely gyümölcs előáll, ha benne kincset találnak, ha növedék járul hozzá, ha megkárosítása következtében kártérítési követelés áll elő stb., akkor mindez a szerzemény a különvagyonba tartozik. Ez nem a különvagyonra álló kivétel, hanem minden vagyonra álló szabály. Hogy erről meggyőződjünk, képzeljük, hogy A. két vagyont kezel egyszerre, az egyiket mint sajátját, a másikat mint másvalakinek a gyámja. Ebben az esetben is minden szerzemény, a mely A. saját vagyontárgyából áll elő, az ő vagyonába fog tartozni, az olyan pedig, mely a gyámolt vagyontárgyából áll elő, a gyámolt vagyonába: holmi «surrogatio» kivételére itt nincs szükség. Igaz, hogy a mi szabályunkat ebben a formában sem a törvénykönyvek, sem a tankönyvek nem szokták említeni. A szokásos forma nem a szerző vagyont, hanem a szerző Jogállam. XV. évf. 1—2. f. 4