Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Különvagyon és összvagyon

44 SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV köthet az örökössel, az örökös a hagyaték kezelése czimén felelőssé válhatik a hagyaték irányában, vagy hasznos kiadásai czimén követelései támadhatnak a hagyatékkal szemben stb. Hogy az uralkodó tan, midőn az «alany» szempontjából konstruálja a vagyont, mennyire elállítja magának az utat, hogy az ilyen két vagyon közti jogviszonyokat megértse, arra tanulságos példa az az ismeretes vita, a mely a hajósnak a saját hajója irányában fennálló követelései tekintetében megindult. A hajós egyik hajója tengeri veszély esetén megmenti ugyanannak a hajósnak valamely másik hajóját. Kérdés : van-e ilyenkor a hajósnak igénye a mentődijra, hajóhitelező-e ő? (német keresk. törv. 740., 7^4. §-ok). Egy hires perben a német alsóbiróságok mindkét kérdésre nemmel feleltek azzal az indokolással, «hogy senkinek saját maga ellen nem lehet követelése)), «senki magával szemben mint harmadik személy nem állhat», «a mentődij-követelés saját magának irányában képzelhetetlen valami stb.». Csak a Reichsgerichtnek volt bátorsága egy hires döntvényében e felfogással szembeszállani (Entsch. XXXII. kötet, 9. 1.). Egy másik esetben szó volt ugyanegy hajótulajdonos két hajójának kapitányai között kötött segélydij-szerződésről (Hilfslohnvertrag). Az alsóbiróságok megtagadták a szerződés érvényességét, mert «ugyanannak a jogalanynak saját magával kötött szerződése logikailag képzelhetetlen valami». Ebben az esetben a Reichsgericht is megrekedt a formalizmusban. «Minthogy senki saját magával szerződést nem köthet)) — úgymond az indokolás — «jogilag lehetetlen, hogy ugyanannak a jogalanynak két képviselője egymással érvényes szerződést köthessen stb.» (Entsch. LVIII. kötet, 192. 1.). A tengeri jog irodalmában ezeken a kérdéseken mai napig vitatkoznak, így pl. Pappenheim (Handbuch des Seerechts) megtagadja a segélydijat az ilyen esetben, mert a hajóvagyon nem «jogi személy», a két hajónak tulajdonosa pedig ugyanegy lévén, a segélydij lehetőségének «a jogalanyok azonossága áll útjában». Ugyanezek a nehézségek ismétlődnek a hagyatéki és az örö-