Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. Szinte önként felmerül ennek, folytán a gondolat, hogy ha igy az alkotás elé nemzeti és történeti tekintetek nem torlódtak, a törvényhozót semminek sem kellett volna akadályozni, hogy a tökéletesség oly fokát elérje, melyet ugyan a tapasztalat még eddig sehol fel nem mutatott, de a mely fogalmilag nem lehetetlen. És ime a feszélyek teljes mellőzhetése daczára mit kell konstatálnunk? A jóakarat, a buzgalom megvan, de az emberi képesség véges, fogyatékos. A tökéletes alkotások nem a mi világunkból valók. Mikor Diderot, mint a környezetét meghaladó magas szellemi világú Katalin czárné kegyeltje, annak udvarában elmélkedéseit azzal kezdette, hogy miként kellene berendezkedni, ha bölcsek kormányoznák az államokat : a czárné rövidesen azzal hűtötte le ábrándozásait : Igen, ha papíron lehetne meg is valósítani ezeket az eszméket! .. . de az emberbőr, az nagyon csiklandós. Ilyes forma gondolatokat ébresztenek bűnvádi perrendtartásunk kitűnő teoretikusai és nagy gonddal megszerkesztett müveik is, melyekben élő perrendtartásunknak képét megrajzolják, de egyúttal a lehetőleg hü törvény-ismertetést saját eszméik tartalmával is megeleveníteni igyekeznek. Rövidebbre fogott formája daczára Vámbéry müvét is ebbe a kategóriába kell soroznom, mint a ki specziális czélt tartva szeme előtt, t. i. elsősorban a tanulónak szánt vezérfonalat óhajtva nyújtani, igazán szakavatott érzékkel és csak az anyag fölött souverainül uralkodó tudásnak biztonságával volt képes az aránylag szűkebb keretben ily tartalmas müvet produkálni, melynek objectiv typusát csak helylyel-közzel szakítja meg a szerző egyéniségét jellemző temperamentumosabb állásfoglalás. Szerény nézetem szerint azonban a tudomány csalhatatlansága sehol sem mond inkább csődöt, mint az úgynevezett morális és szellemi életviszonyokra való alkalmazásukban. A legalaposabb tudományos elvből kifejlesztett forma'isztikus constructió is egyéni szinezettsé°üvé és igy az illető végrehajtó orgánum egyént képességeitől, hajlamaitól és felfogásától feltételezetté válik a kivitelben. Hogy csak egy példára utaljunk : abból a ma már alig vitába vont alapelvből kiindulva, hogy a vádlott nem lehet a vizsgálat objectuma, perrendtartásunk külföldi mintára elrendeli, hogy a vádlotthoz az elnökön kivül sem közvetlenül, sem az elnök közvetítésével senki sem intézhet kérdést. És ime, hogyan érvényedül a vádlott érdekében contemplált ez a rendelkezés a gyakorlatban ? Minden az elnök rátermettségétől, lelkiismeretességétől függ. És ha netán az értelmetlenséghez néha még csökönyös betüimádás is járul, akkor igazán elmondhatjuk, hogy «Vernunft wird Unsinn, Wohltat Plage*. Eredmény: felderítetlen marad esetleg a tényállás legfontosabb mozzanata.