Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. De ez csak egy példa a sokból annak illusztrálására, hogy a bűnvádi eljárás terén az összes törvényes rendelkezések csak egyénileg színezetten érvényesülnek a gyakorlatban. Már az első rendőri közeg, ki sokszor megható naivitással szerkeszti meg az egész eljárás kiinduló pontjául szolgáló jelentést és a legelső nyomozó titkos rendőrök, kik hivatásuk folytonos gyakorlása folytán természetükké vált megdöbbentő czélzatossággal fixirozzák egyoldalulag a cselekmény nyomait és készítenek elő az igazság kiderítése elé kibogozhatatlan bonyodalmakat: már ezektől a legelső látszólag jelentéktelen közegektől kezdve a magasabb látkörü ügyész, vizsgálóbíró, tárgyalási elnök, de sőt a felülvizsgálatra hivatott és selectió utján hivatásukat gyakorló legmagasabb functionáriusokig, mind önkéntelenül a saját szemüvegük lencséjén keresztül interpretálják és kezelik a mindenkire nézve látszólag egy és ugyanazt jelentő paragrafusokat. Annak a Carpzovnak a felfogása az ő feladatáról, a ki mint a lipcsei Schöffenstuhl bírája önelégedetten vallotta, hogy főleg boszorkányperekben 20,000 halálos ítéletet hozott s állítólag ötvenháromszor olvasta \égig a bibliát, bizonyára nagyon különbözött annak a későbbi korbeli bírónak az észjárásától, a ki pl. az encyclopédisták iratainak tanulmányozásán alkotta világnézetét és Voltaire lángoló röpiratain művelte ki az igazságszolgáltatásról táplált képzeteit. Az egyéniség befolyását azonban az egyénekre bizott feladatok megoldásában sohasem lesz lehetséges és nem is volna üdvös teljesen kiküszöbölni. Az ideál mindig az lesz, hogy lehetőleg helyes törvények lehetőleg magas nivóju törvénykezési funkczionáriusok kezében biztosítsák a büntető igazságszolgáltatás czélját: az állam és az egyén harmóniába hozandó azt az érdekét, hogy a bűnös büntetését megkapja s hogy az állam ártatlan polgára igazságtalanul ne bűnhődjék. De nemcsak az az egyedüli érdek, hogy téves ítélet ne hozassék ; nagyon fontos az a momentum is, hogy fölösleges kegyetlen rendszabályokkal az ártatlan ne zaklattassék, ne gyötörtessék abban a kálváriában, melyet a büntető eljárás alá vonás minden egyénre nézve jelent s a mi a ma már a világból hivatalosan 'kimúlott tortura nem létezése daczára különösen a személyes szabadságtól való megfosztásnak még mindig kelletén tul való alkalmazásában, de ezenkívül is még sok mindenféle szinte kifejezhetetlen mellékmozzanatokban nyilvánulhat. Ennek a tudatára ébresztésnek nemes hivatását vállalja magára minden szakmunka, mely a tanuló ifjúságnak már az egyetemen és kísérője gyanánt a gyakorlati életben is szánva van. És ezt a hivatást teljesiti kétségtelen nagy hivatottsággal, készültséggel és alapossággal mindkét munka, melynek jelzésére e sorok folyamán vállalkoztunk.