Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. -azért, mert a háborús jogszolgáltatás a gyorsaság vezérelvét, kénytelenkelletlen, annyira az ügyfélegyenlőség, az alapos előkészítés és az egyéni szabadság kímélete felé helyezi, hogy abba a békés életfelfogás — reméljük — aligha fog belenyugodhatni. Hiszen elvégre, bárha ugy Angyal mint Vámbéry és Finkey is kifejezetten jelzik, ho^y érvényben lévő bűnvádi perrendtartásunk eredetére nézve nem hazai fejlődmény, hanem külföldi minták után létesült, de azért mégis egy évszázados, sőt évezredes szerves fejlődés eredményeinek leszürődése. Azokat tehát a világháború nem söpörhette el s az emberiség egyetlen reménye lehet, hogy bárha a háború feltárta is, — sajnosán rántva le a leplet a külső mázról, — hogy az emberiség az erkölcsiek tekintetében lényében mily vad ösziönök uralma alatt nyög még ma is, de azért a lecsillapodás elvárható órájában ismét magára fog eszmélni és bizva fcg tovább küzdeni azoknak az eszméknek, mégha csak penelopeszerü tovább szövésén is, melyekből czivilizácziós és kulturális intézményei tökéletesbitésének délibábját maga elé rajzolta. Ezért és főképen ezért oly örvendetes jelenségek ezeknek a bűnvádi perrendtartást feldolgozó müveknek épen a háború éheiben megjelenő ujabb kiadásai is, melyekről különben is őszinte örömmel konstatálhatjuk, hogy azok nemcsak szerény mértékkel mérve, de a legfokozotttabb igényekkel szemben is a legmagasabb színvonalon állanak s egyformán liberális -irányzatukkal, széles látkörükkel és a problémák tisztázására irányzott eredményes törekvésükkel ugy a tanuló ifjúságnak, mint a tájékozást kereső gyakorlati jogásznak és teoretikusnak nagyon becses segitő eszközt szolgáltatnak. E mellett igazán nem aggasztó, ha egyes részletek iránt való felfogásban a legteljesebb egyetértés nem is mindvégig észlelhető. A fődolog az, hogy az irányzat, melyet követnek és propagálnak, egyformán szabad, liberális szellemű, és tanításaikban a nagy világfejlődésben kifejlett igazságok kidomborodnak a nélkül, hogy a kikerülhetetlenül felmerülő kivételektől magukat megtéveszteni engednék és a nagy, maradéknélkül meg nem oldható problémákat megvilágítani elmulasztanák. Hiszen a mint már fent jeleztem, e részben nagyon jellemző jelenség, hogy a mint azt már Balogh Jenő ismert bűnvádi eljárási munkájában kimutatta, mai bíróságaink szervezete és jelenlegi tételes bűnvádi eljárásjogunk nem a régi magyar jogfejlődés eredménye, hanem a XIX. század folyamán kifejlett kontinentális vegyes rendszer alapul vételével foglaltatott törvénybe. Angyal (i. m. 25 1.) és Vámbéry (i. m. 22 1.) erre utalva kifejezetten is hangsúlyozzák, hogy miután a ma érvényben levő bűnvádi eljárási jog a történeti fejleményektől függetlenül kizárólag külföldi minták után jött létre, megértéséhez az 1867. év előtti magyar jog ismerete nem nélkülözhetetlen és tulajdonképen csak jogtörténelmi értékű, ugy hogy annak csak rövidebb jellemzésére szorítkoznak. 33*