Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. bizonyos, hogy a müveibe elmélyedő olvasó még sok egyéb kiváló qualitást ismerhet fel azokban. Külön egybegyűjtést érdemelnének a müveiben elszórt aforizmák. Hogy a gondolat és a forma fölött egyaránt mily kiváló mértékben uralkodott, egy ily gyűjtemény különös közvetlenséggel állítaná szemünk elé. F. C. \ A magyar büntető perjog tankönyve. Irta : ár. Finkey Ferenc^ Budapest 19ió. A bűnvádi perrendtartás tankönyve. Irta : Vámbéry Rus\tem Budapest 1916. Még csak ez év elején számolt be a Jogállam Angyal Pálnak a magyar bűnvádi perrendtartásról irott kitűnő müvéről és máris abban a helyzetben vagyunk, hogy a büntetőjogi irodalom két elsőrangú representánsának már korábbról bevált hasontárgyu müvének ujabb kiadásaira hívhatjuk fel a jogászvilág figyelmét. Igaz, hogy az uj kiadások — a mint Finkey kifejezetten jelzi is már korábban készültek el és a háború — mely igazán nem musis amica — csak késleltette a megjelenésüket ; de ez nem változtat a kellemes érzésen, melylyel ugy a már előbb jelzett, mint az utóbbi két jeles munkának megjelenését a könyvpiaczon üdvözölhetjük, bár talán épen a bennünk ébredő dacznak is némi árnyalatával, melylyel gyarló törpe mivoltunk tudatában a kultúrát, czivilizácziót, jogot és általában emberi haladást és összes eszményi illúzióinkat szinte összetörni készülő nagy világösszeroppanással szembe helyezkedünk, hogy az örökké nyugtalan, törekvő emberi szellemet teljesen letiporni még sem lehet — eppur si muove ! És ennek a documentálására nagy szükségünk is van a jogszolgáltatás terén is. Hiszen vannak törhetetlen optimisták, kik még a háborús jogéletből is várnak, remélnek levonhatni hasznavehető eredményeket, inkább ugy mondanám okulásokat ; kik reménylik, hogy talán a kényszerdiktálta háborús szabályzatoknak egyik-másik rendelkezése is felhasználható nyomokat fog hagyni büntetőjogunkban. De valljuk meg, hogy ez a megnyugtatás nagyon problematikus és én őszintén vallom,, hogy ha pl. a gyorsított eljárásban egyes olyan eszmék és javaslatok realizálva látszanak is, melyekkel már a háború által nem inficiált irodalomban is találkoztunk, mint pl. a nyomozás és vizsgálat összeolvasztása, a vádhatározati eljárásnak vagy a közbenső perorvoslati foknak mellőzése és egyéb garancziákkal való pótlásának kísérlete ; e javaslatok további fejlesztésének egészséges alapját és fonalát ismét csak a háború előtti gondolatkörből lesz üdvösebb keresni, mint azokon a nyomokon haladni, a melyeket a háborús jogszolgáltatás anyaga — concedálom, még a legőszintébb jó igyekezet mellett is — nyújthat. Nem azért, mintha a világon nem lehetne végre mindenből valamit tanulni, hanem