Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. teljes igazságot. A tanulmány a mámor vágyára vezeti vissza az alkoholizmust és az ez ellen való küzdelem fegyveréül a nemesebb mámornak, a műélvezeteknek, a családi otthonnak, egészséges sportoknak, szóval a nemesebb szórakozásoknak a megkedveltetését ajánlja. A Jogállamban közölt legterjedelmesebb tanulmányában, «A ke\dö bűnös kímélése* czimüben egyik kedvencz témájára, a feltételes elité 'és intézményének kritikájára tér — harmadízben — vissza (a másik két hozzászólást e kérdéshez 1. Büntetőjogi Tanulmányok II. köt. i. s köv. U., III. köt. 155. s köv. 11.). Máig sem vesztette el fontosságát az a figyelmeztetés, mely e fejtegetésből kicsendül, hogy a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztését ne alacsonyítsuk le az osztályb ráskodás eszközévé és még inkább, hogy ezt az intézményt a visszaesés erélyesebb megtorlásával kell egybekapcsolni. Az utóbbi postulatum megvalósítása felé — mint ismeretes — Balogh Jenő minisztersége alatt máris több figyelemreméltó lépés történt s remél,ük, hogy a normális viszonyok helyreálltával igazságügyi kormányzatunk egyik legelső feladatának fogja tekinteni az idevágó reform megvalósítását. A Wlassics Gyula születése óo. évfordulóiának ünnepére kiadott Büntetőjogi dolgozatok közt megjelent tanulmányban vTény- és jogkérdés*, valamint a jelen ismertetés elején már említett értekezésben a beszámítást kijáró okokról a\ esküdtbírósági eljárásban B. I. szintén oly témához tér vissza, mely szakbírói működése alatt többször is foglalkoztatta. Ertem az esküdtszék intézményét. A két tanulmány közül az utóbbi a Bpn. megalkotása folytán tételes jogi alapját elvesztette, mutatis mutandis azonban ma is sok eleven tanulságot foglal magában, az előbbi viszont annak folytán, hogy a kérdésfeltevésnek az esküdtbirósági eljárásban meghonosított uj rendszere a tény- és a jogkérdés különválasztásán sarkallik, első megjelenése óta nem hogy veszített volna, de sőt nyert jelentőségben. Baumgarten Izidornak idő szerint utolsó dolgozata is töretlen erőben mutatja hatalmas szellemét. Szakírói tevékenysége utolsó éveinek alkotásai mint egyenrangúak sorakoznak az összegyűjtött tanulmányok két első kötetében megrögzített 25 év alkotásai mellé, sőt fölényes életbölcseségben, gazdag tapasztalatokból leszűrt igazságokban mintha még felül is múlnák emezeket. Baumgarten Izidor yi éves korában, első nagy tanulmányában mint kiforrott, kész mester mutatkozott be szakköreinknek és 30 évvel később oly értekezéssel zárja le müveinek sorát, mely sejteni sem engedte, hogy a nagy tudósnak és nagy birónak ez marad utolsó irodalmi megnyilatkozása. Működésének két előkelő vonását az erős egyéniség öntudatosságával maga szögezi le az összegyűjtött tanulmányok előszavában: lelkiisneretességét az anyag gyűjtésében és őszinteségét véleményének nyilvánításában. Nem hiszem, hogy ezeket bármikor is kétségbe vonhatnák. De az is Jogillam XV. évf. 7—8. f.