Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

456 SZÁSZY BÉLA fizikai személyének azonosságát érti, ez határozottan kitűnik a törvény 7. §-ának rendelkezéséből, amely világosan megmondja, hogy mit ért közös uralkodó alatt, midőn igy szól : «a pragmatica sanctió szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokban is uralkodik.» Hogy az ugyanazon fizikai személyben a magyar király közjogi személyisége egészen különválik, ez kitűnik abból is, hogy a törvény az udvartartás költségeit nem ismervén el közösnek, róla ekként rendelkezik: ((Magyarország alkotmányos önállásával •— s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés — külön szavazza meg a «magyar király* udvartartása költségeit)). Az uralkodó fizikai személyének azonosságából tehát, a mit a törvény a «közös uralkodó* és a «közös fejedelem* kitétellel jelezni akar, az uralkodónak valamely közös közjogi személyiségét vagy közös fejedelmi hatalmát épen nem lehet levezetni. Sőt ellenkezőleg nemcsak maga a kiegyezési törvény rendelkezései, de alkotmányunk intézményei is (a koronázás, a trónöröklési rend önálló alapja, a törvények szentesítésének módja, az a körülmény, hogy a törvényekben az uralkodói functiok alanyául a király jelöltetik meg, stb.), a mint erre közjogi iróink szintén helyesen reá mutatnak, azt igazolják, hogy a fejedelem fizikai egységében a két uralkodói jogkört s a két közjogi személyiséget, melyet a magyar királyi és az osztrák császári korona symbolizál, egymástól élesen meg kell különböztetni. Még a közös ügyek és intézmények körében is, a hol O Felsége egyszerre mindakét állam képviseletében rendelkezik, O Felségének czimében a két uralkodói jogkör az «és» szócska által elkülönítve, mint két külön uralkodói hatalom jelenik meg. Törvényeink értelmében tehát a két államnak két külön államfője van, a magyar király és az osztrák császár, ez a két közjogi személyiség azonban egy fizikai személyben egyesül. Ha pedig nincs közös államfő, akkor következetesen nem lehet szó közös államról sem. Épen ugy, a mint nincs a két államnak egy közjogi személyiséget alkotó közös államfője, nincs egységes főhatalma sem, mert a főhatalom az államfő közjogi személyében összpontosul. A közös minisztérium és szervei is nem egy egységes főhatalom gyakorlására vannak hivatva, hanem a két állam külön főhatalmainak közös szerveiként működnek. A törvénynek az a kijelentése, hogy a valósággal közös ügyek a két fél külön kormányzata alá nem tartoznak, csak annyit jelent, hogy ezeknek intézése a két állam elhatározásából felállított közös szervekre, mint közös megbízottakra van bízva, a mely szervek azonban ekként csak a két állam külön főhatalmait gyakorolják. A mi pedig a két állam törvényhozásainak a közös ügyekben megállapított közjogi megkötöttségét illeti, ez nem jelenti a főhatalom s a souverainitás csorbítását és egy harmadik államszemélyiség javára való elidegenítését, mert ez a kötöttség is a két állam önelhatározásán alapul s