Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

444 SZÁSZY BÉLA megoldására. E mellett lehetővé tette azt is, hogy a czéltudatosan vezetett magyar állam hovatovább növekvő tényleges súlyának megfelelően a közös ügyekre gyakorolt törvényes befolyásában a közös érdekkel harmonikus saját állami érdekeit is a paritás keretében a két állam egyesült erejének segélyével védhesse és érvényesíthesse anélkül, hogy a másik államnak önállósága és függetlensége ezzel csorbát szenvedne. Ily módon azt, a mire egykor I. Mátyás királyunk Ausztria meghódítása utján törekedett vagy, a mit más államok csak gyengébb államoknak s népeknek hatalmuk alá hajtásával tudnak elérni, tudniillik saját erejüknek a másik állam erejével és tekintélyével való megnövelését, a kiegyezés szerint mindkét állam elérte a másiknak sérelme és alárendeltsége nélkül. Hogy a monarchiának ez az egészen sajátszerű, a fennálló államtani elméletek kereteibe alig beilleszthető szerkezete a két állam között itt-ott sajnálatos súrlódásokat okoz, ennek oka nem magában a jogi szerkezetben, hanem abban a körülményben rejlik, hogy a kiegyezésnek érintett alapelve Ausztriában nem mindenkor és nem mindenben talál hátsó gondolat nélküli elismerésre. Nemcsak a politika és irodalom terén a jövő fejlődés irányítását czélzó politikai eszményként, hanem gyakran a kormányzati ügyekben és még a jóhiszemű tudományos fejtegetésekben is mint a monarchia szerkezetét szabályozó törvények értelmezésével találkozunk Ausztriában azzal a felfogással, mely a monarchiát, a közös ügyek és intézmények tekintetében, sőt még azon tulmenőleg is, mint harmadik és pedig magasabb rendű államszemélyiséget kivánja feltüntetni. Nem tisztán elméleti, hanem a belőle*folyó jogkövetkezményeket tekintve gyakorlati szempontból is igen fontos kérdés az, vájjon a monarchiának mai fennálló jogi szerkezete minősithető-e akként, a mint azt Ausztriában sokan minősiteni kívánják. I. A közjogi jogszabályok, mint hatalmi viszonyoknak rendezői, más jogszabályokkal szemben azzal a jellemvonásukkal válnak ki, hogy érvényesülésüknek nincs meg minden irányban a szükséges jogi biztositéka : a jogi kikényszerithetőség. Az alkalmazásukra hivatott hatóságok kötelesek