Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

AZ OSZTRÁK-MAGYAR KÖZJOGI KÖZÖSSÉG MINŐSÍTÉSE. 443 Az 1867-iki kiegyezésnek egyik feladata tehát épen az -volt, hogy az 1848-iki törvények eme hiányát Magyarország -és Ausztria viszonyának tüzetes jogi szabályozásával pótolja. A kiegyezési törvénynek ebből a feladatából, a mely az 1848-iki törvények kiépitésére s kiegészítésére irányult, nyilvánvalóan következett, hogy ennek a törvénynek nem volt és nem lehetett czélja az alkotmányunk fejlődésében állandóan fenntartott függetlenségi elvnek: a magyar állam önálló személyiségének feladása vagy akár csak legcsekélyebb csorbítása is. Az 1867: XII. t.-cz.-nek egész szelleméből nyilvánvaló, hogy alkotója a magyar állam önállóságának elvét még az Ausztriával közös érdekűnek elismert viszonyok terén is gondosan igyekezett megóvni és kidomborítani. Kiegyezési törvényünk tekintetében a vita legfeljebb a körül foroghat, vájjon szükséges és helyes volt-e a közösséget annak a körnek egész terjedelmében elismerni vagy a kezelést azon a módon rendezni, a melyet az 1867: XII. t.-c. megállapított, s ebben a tekintetben a magyar állam javára talán több irányban kedvezőbb fejlődést is lehet a jövőre nézve kívánni, azt azonban kétségbevonhatatlannak kell tekintenünk, hogy a kiegyezés szelleme szerint a magyar állam függetlenségének vagyis önálló személyiségének -elve a közösségnek megállapított körében sincs feladva, s ez az alapelve a kiegyezésnek az, a melyet állandóan és változtathatatlanul fenntartandónak kell tekintenünk. Ezzel az elvvel szemben a közösség körének tágabb vagy szűkebb terjedelemben való megszabása, s a kezelés módjának ilyen vagy amolyan szabályozása mindenesetre alárendeltebb fontosságú. A kiegyezési törvénynek örök érvényű és örök becsű alapgondolata az, hogy a jogi paritás elve alapján a két államnak olyan kapcsolatát tudta megteremteni, a mely mindkét állam teljes souverainitásának s önálló személyiségének megóvásával s egy harmadik felsőbb államszemélyiség szervezése nélkül képesiti őket a közös feladatoknak egyesült erővel való