Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1916 / 7-8. szám - A forgalmi tilalmak, joggátló intézkedések és hadikárok kezelése a békekötésnél
A FORGALMI TILALMAK A BÉKEKÖTÉSNÉL. 4O9 kében viseli. Ennek következtében e háborús rendelkezéselv hatásaik végkövetkezményeiben valószínűleg tul fogják élni a háborút és huzamos időn át érezhető módon fogják bennünk ébrentartani annak emlékét. Ilyen körülmények között magától értetődik, hogy a béketárgyalások nem haladhatnak el figyelem nélkül ama zűrzavaros állapotok mellett, a melyeket ellenségeink kivételes törvényeinek köszönhetünk. Ugy az egyes súlyosan érintett állampolgárok, mint az összesség s a nemzetgazdaság szabad mozgásának az érdekei kívánják, hogy az actus contrarius római tanának megfelelően, az államközi forgalomnak ellenségeink államtényei által előidézett zilált állapotát ellenkező állami tények által szüntessék meg és pedig annál is inkább, mert az egyes magánszemélyek a jogvédelem normális eszközeivel és módszereivel a rendet nem tudják helyreállítani. Ezek az ellenkező állami actusok pedig a békeszerződések, a melyeknek ez alkalommal az egyébként is bennük tartalmazott tárgyakon kívül azzal is kell majd foglalkozniok, hogy a háborús intézkedések következtében előállott szakadást áthidalják, az ellentéteket tompítsák és kiegyenlítsék. Hogy a békekötésnél hogyan kell majd kezelni ezeket a dolgokat — és ez értekezésem tulajdonképeni tárgya — annak legfontosabb előkérdése az, hogy milyen szellemben jöjjenek létre e megállapodások és hogy azok létrehozóinak milyen nézőpontból kell feladatukat felfogniok. A békemű egy részét kell alkotniok. A békekötés nem jogi döntés, hanem vagy egy minden ellenállást lenyűgöző hatalomnak befejező ténye vagy egyezség. Az első esetben nincs sok mondanivaló. Akkor a győztes akarata határoz meg mindent. Az egyezségnek ellenben megvan a maga mértéke, alaptétele és irányelve. Honnan vegyük már most ebben az esetben a háborús rendszabályok liquidálásához az irányelveket: a jog, a politika, a gazdaság teréről-e vagy máshonnan ?
