Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

ADÓ ÉS ILLETÉK. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál különösen a mérlegbirálat és levonások kérdése foglalkoztatja a bíróságot. A részvénytöke leszállítása által fedezett veszteséget a vállalati adó kivetésénél is figyelembe kell venni, mert hiszen az úgynevezett lebélyegzés a veszteség fedezése az alaptőkéből és abban az évben, melyben ily veszteség felmerült, ezt akkor is számításba kell venni, ha az alaptőkéből való leírás folytán a nyereség-veszteségszámlában nem jelentkezik (1214. e. h.). Ha azonban a részvénytársaság nem a saját részvénytőkéjét szállítja le, hanem az ő birtokában lévő egyéb részvényeket kell lebélyegeztetni, az e czimen beálló értékcsökkenést a bíróság nem tekinti levonhatónak (52 1915.), mert az értékpapírok értékcsökkenése csak akkor vehető figyelembe, ha az illető értékpapírt a társulat eladja, a társaság birtokában maradó értékpapír árfolyama, vagy értékcsökkenése azonban rendszerint nem vehető figyelembe és igy lebélyegzés esetén sem. Ezt a rendelkezést némely társulatok olyként igyekeznek elkerülni,, hogy az értékpapírokat deczember végén eladják és az év kezdetén visszavásárolják. Ha ez az eladás színleges és a törvény megkerülésére irányul, nyilván nem érhet el czélt és a bíróság a realizálás folytán előállott veszteséget figyelembe nem veheti (ellenkező 1355,1915). Állandó gyakorlat, hogy tiszviselők helyett fizetett adó csak akkor vonható le, ha e kötelezettség szerződésen, vagy alapszabályon nyugszik, nem elegendő tehát sem az igazgatósági, sem a közgyűlési határozat (15239/914. és 21001 914). Nem vonható le az uj részvényeseknek osztalék helyett fizetett kamat sem, mert a részvényeseknek, mint a vállalat társainak kifizetett összeg a nyereségből kerül kiosztásra és tehertételnek nem tekinthető (12300 914.). Az üzleti felszerelés költségei, mint alapítási és szervezési költségek a kereskedelmi törvény 199. §-a szerint 5 évre felosztható. Ez persze csak a társulatok joga és annyit jelent, hogy hosszabb időre a felosztás tilos, rövidebb időn keresztül azonban a felosztásnak, illetőleg e költség levonásának nincs akadálya. Ezért a társulat a felszerelési költségeket az első év költségei között számolhatja el, vagy pedig 5 évnél rövidebb időre is feloszthatja (2307,1915.). Ha azonban a részvénytársasági adó az átlag hibás kiszámítása utján lett megállapítva, a fél ennek kiigazítását az 1909 : XI. t.-cz. 27. §-a alapján a jogorvoslati idő letelte után is kérheti (20791/1915.). Az illetékügyi határozatok közül kiemeljük a 1. számú jogegységi határozatot, mely szerint a 4'3% illeték kiszabásánál a megvett ingatlanon levő szeszgyár részére engedélyezett kontingens külön kitüntetett vételára is 4-3°/o-os illeték alá esik. A jogegységi határozat a bíróság ujabb gyakorlatát sanctionálja, mely szerint a szeszkontingens, mint a szeszadó szempontjából nyújtott kedvezmény, nem önálló vagyontárgy s igy külön adásvétel tárgya sem lehet, hanem csak a kedvezményben részesített szeszgyár értékét emelő tényező. Ebből következik, hogy a vételárnak az a része, melylyel panaszos a szeszgyárért az ingatlanhoz kötött törzskontin-