Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

388 IRODALOM, oly nagy, hogy ebből szerző csak. szemelvényeket adhatott. Megengedem hogy vannak határozatok, a melyek szerző conclusióját igazolják, de mégis túlságosan messze megy, a midőn a subiectiv jogsérelmet a közérdekkel állítja szembe és ehhez azt a további következtetést fűzi, hogy a jogerősség mindig a közérdek kívánalmai szerint alakul. Ez a conculsio teljesen megfelel Gneist és ujabban Fleiner álláspontjának, s azzal a szerzett jogok védelmére szolgáló jogerőt mindig ki lehetne sarkaiból forgatni, mert hiszen a közérdek kívánalmait az illető hatóság egyéni megítélésére bízza. Épen a szerző, a ki a közigazgatás korlátozásának és igy a Mayer-féle álláspontnak érdemeit és előnyeit kiemeli, ezt jól tudja és több helyütt szépen hangsúlyozza. A joggyakorlat tanulmányozása után szerző arra a helyes eredményre jut, hogy a jogerő intézményét a közigazgatás sem nélkülözheti. Azokban az esetekben azonban, a midőn a jogerő érvényesü'éséről van szó, ez csak bizonyos korlátok között lehetséges. E korlátok vizsgálatánál szerző helyesen külömbözteti meg ama közigazgatási intézkedéseket, a melyek jogszabály alapján létesültek, azoktól, a melyekben a közigazgatási hatóság szabad (discretionar) hatáskörében rendelkezik. Uj szempontot hoz bele szerző ebbe a különböztetésbe, a midőn következőket hangsúlyozza : cazon közigazgatási intézkedések, melyek jogszabály alapján létesültek, ezen jogszabálynak teljes érvényesüléséig anyagi jogerőre nem emelkedhetnek, azaz ujabb kérelemnek helyt kell adni s az intézkedés újból vizsgálat tárgyává teendő. Minden oly esetben, midőn jogszabály alapján lefolyó intézkedésről van szó s az intézkedés a jogszabálynak mindenben megfelelő, akkor az igazság fenntartása egyenesen megköveteli, hogy az intézkedés anyagi jogerős, azaz megváltoztathatatlan legyen a hatóság részéről s megtámadhatatlan a fél részéről. Ez az első keret, melyen belül a jogerőnek a közigazgatási intézkedések terén feltétlenül érvényesülnie kellő (ioo. lap). Külömböző lesz a jogerő akkor, ha több magánfél áll egymással szemben és akkor, ha magánfél és hatóság között folyik le a vita, más az egyszerű és contentiosus eljárásokban, más a jogmegállapitó, a joglétesitő és jogviszonyokat létesitő intézkedéseknél. Utóbbiak szerző szerint egyszerre jogokat és jogviszonyokat létesítenek és mivel kötelezettségekről is van bennük szó, a közérdek kielégítésének követelménye itt előtérbe tolul, e határig azonban megvéltoztathatlanok. A rendészet terén szerző a jogerőt kizárja : «minél nagyobb súlyban érezhető egy aktusban a hatósági hatalom, annál könnyebben változtatható is az az aktus a hatóság által, illetve annál kevésbé alkalmas a jogerőre* (104. 1.). A közigazgatási bírósági Ítéletek jogerejét szerző szépen indokolja meg. De lege ferenda szerző szerint az volna az ideális megoldás, ha a közigazgatás ügyágai mindenikében külön-külön megállapittatnék szoros tényálladéki elemek feltüntetése mellett, hogy mikor van helye az anyagi jogerőnek. Ennek gyakorlati nehézségeit persze szerző is belátja és azért