Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. perben nemcsak néhány boldogtalan vádlott sorsa és nemcsak a történeti «vérvád» lehetetlensége dőlt el, hanem az ujabbkori Magyarország egyik legjelentékenyebb fejlődési problémája is. Eötvös Károly diadala a Deák Ferencztől öröklött liberális államfejlődési politika diadala is volt a mármár diadalmas konzervatív irányok fölött. Eötvös tehát mint jogász érte meg egyben legnagyobb politikai sikerét is. Alakját illő hogy a meddig csak lehet megőrizzük és tisztán megértsük. Egyszerű de hatalmas, szinte óriási jogászi qualitások voltak benne, a melyek kultuszát egy pillanatra sem volna szabad elhanyagolnunk. Legkevésbbé egy olyan korban, mely a nagy lelkesedéseket kevésbbé ismeri és azt hiszi, hogy a könyvekben meg az elméletekben minden föltalálható, a mi a gyakorlati jogász pályafutásához szükséges. Eötvös Károlytól mindenki megtanulhatja, hogy épen a legnagyobb jogászi értékeket keresünk hiában ez irott dogmatikában. Hogy melyek tehát azok, arra ő egész életével felelt. Dr. Kencdi Gé\a. y{ Reichard Zsigmond. (I86J—1916.) Reichard Zsigmond curiai biró halálával súlyos csapás érte a magyar igazságszolgáltatást és folyóiratunkat, melynek egyik legkiválóbb munkatársa volt. Hogy birói és jogászi működését megérthessük, az embert kell elsősorban jellemeznünk. A mit emberismeretnek nevezünk, az kilencztized részben annak a megismerése, hogy az emberek gyarlók, egymással szemben önzők s irigyek, nem egyéb mint helyreigazítása az emberek felől táplált illúzióknak. S a mit életismeretnek nevezünk, az jórészben nem más, mint megismerése annak, hogy a sikerek nem az érdemek szerint jutnak ki s hogy azokat nem az iskolai tankönyvekben hirdetett módokon érik el. Reichard élete és pályafutása azonban ráczáfol az e fajta ember- s életismeretre. Róla minden túlzás nélkül, majdnem tudományos exactsággal lehet ál 1 i— tarai, hogy mindenki szerette s becsülte s hogy előre jutott anélkül, hogy magát valaha előre tolta volna. Minden az ő egyéniségéből folyt. Maga kovácsolta sorsát, de nem azáltal, hogy erőszakosan előre törekedett volna, hanem azáltal, hogy egyéniségével hatott az emberekre s őket elbájolta. Mindenekelőtt rendkívül jó ember volt, teljes jóindulattal s szeretettel mindenkivel szemben. Ugy be volt állítva arra, hogy mindenkivel jót tegyen s hogy mindenkivel szemben előzékeny s kedves legyen, mint a hogy mások be vannak állítva arra, hogy mindenkit kihasználjanak. Nem tudta elviselni, hogy valakit szenvedni lásson. Jóságában csodálatosan következetes volt. Mindenkiben csak a jót látta. Soha nem vette észre, ha valaki hozzá titkos mellékcze'l )kkal köze-