Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A perfüggőség az uj perrendtartásban

A PERFÜGGŐSÉG AZ UJ PERRENDTARTÁSBAN. 49 A PERFÜGGŐSÉG AZ UJ PERRENDTARTÁSBAN. Irta : Dr. PAP JÓZSEF. I. A perindítás olyan cselekmény, a mely ellenhatásokat idéz elő; vannak a perindításnak magánjogi és perjogi hatásai. A perfüggőség a perindításnak egyik perjogi hatálya és azt jelenti, hogy a korábban megindított per folyama alatt ugyanazon jog iránt ujabb pert indítani nem lehet. Sem az alperes, sem a felperes nem teheti ezt sem ugyanannál, sem más bíróságnál. Mag/ary* szerint a perfüggőség olyan tény, a mely ha fennforog, a per keletkezését kizárja, tehát nem a perelőfeltétel hiánya, de perakadály. Helyes és éles distinctio, melynek világításában méltatandó a Pp. 180. §-a. Jogpolitikai okok teszik szükségessé, hogy ellentétes határozatok hozatalát lehetőleg elkerüljük. Minden perrendtartásnak és minden állam törvénykezésének egyik főfeladata a jogegység biztosítására törekedni és azonfelül olyan intézkedéseket létesíteni, melyek a költségeket és a kettős pervitelt lehetőleg kizárják. E czélokat szolgálja a perfüggőség intézménye is. Czélszerünek mutatkozik a korábbi per jogerős befejezését megvárni, mert ez anyagi jogerejénél fogva kizár a későbbi perben egy ellentétes határozatot s ezáltal a második per feleslegessé és haszon nélkülivé válik. II. A régi magyar jog is ismerte már, természetesen más alakban és más név alatt a perfüggőséget. Kitonich: Directio Methodika Processus Juris Consuetudinarii cz. munkájában, Quid est calumnia? (Quasstio XVI.) azt tanitja: «Dum una et eadem res düplici via, seu sah duplici colorc aquiritur, hoc est vei corani * Magyary Gé^a : Magyar polgári perjog 447., 448. lap. Jogállam. XIV. évf. i. és 2. t. 4