Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - Az informáczióról

44 Df KÖNIG VILMOS AZ INFORMÁCZIÓRÓL. Irta: Dr. KÖNIG VILMOS. A mikor a perrendtartás életbe lép, egy biztos sikerre azonnal fog hivatkozhatni. Megszűnik az informáczió. Hogy mit jelent ez, ezt csak az tudja kellően értékelni, a kinek foglalkozásánál fogva alkalma volt ennek az institutiónak pusztító hatásával megismerkedni. Túlzás nélkül állithatjuk, hogy ezen a ponton Magyarország igazságszolgáltatása a legsötétebb középkor felfogásától nem állott messze. A pártatlanság legminimálisabb mértéke megköveteli, hogy a biró a feleket egyformán meghallgassa. Ez nálunk eddig csak színlegesen volt igy. Mert a mint a per be volt fejezve, egy uj eljárás kezdődött, melynél a fél nem állott szemben ellenfelével, melynél minden védekezés lehetetlen volt, melynél a rágalom, a ferdítés és a befolyás egész erejével rávetette magát a bíróra, hogy kizökkentse igazságérzetéből. A befolyás! Ez a rákfene, mely másutt csak ugy mint nálunk, a legértékesebb erők, a haladás és az igazság szabad érvényesülésének helyébe éppen az ellenkező potencziákat csempészte be, sehol sem bír olyan káros hatással, mint a jogszolgáltatás terén. Már pedig tagadhatatlan, hogy a befolyás érvényesítésének törvényes eszköze: az informáczió volt. Az informálás igazi jelentősége és súlya ugyanis az informáló személyében feküdt. Kiváló állásban lévő urak vállalkoztak erre a functióra, némelykor olyanok, a kikről a felek kikémlelték, hogy mint barátok, vagy kollégák közel állnak a biróhoz és igy számithattak arra, hogy szavuk vagy argumentatiójuk nagyobb sulylyal fog birni, mint a másik informátoré. Mert természetesen a másik fél sem nézte tétlenül a dolgot, ő is keresett tekintélyes pártfogót. Akna és ellenakna, ez volt az informálás. És mily óriási honoráriumok folytak az informálok zsebébe,