Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A polgári törvénykönyv törvényjavaslata

442 BÍRÓI GYAKORLAT. Maradnának a következő esetek : nemkereskedőnek rosszhiszemű perbevonása a könyvkivonati illetékesség alapján (32. §.), a szegénység jog rosszhiszemű kieszközlése (118. §.), a perbeli hazugság (222. §.), és az aláírás rosszhiszemű tagadása (336. §.). Mind a négy esetnek közös sajátossága az, hogy a pénzbirságolás előfeltételét egy olyan tényállás képezi, mely bizonyos jogvita eldöntésére, még pedig a 32. §-nál a pergátló kifogás felett hozandó határozatra, a 118. §-nál a szegénységi jog megvonására, a 222. és 336. §-oknál pedig vagy az érdemleges ítéletre vagy más vitás kérdésre befolyással bir. Ha tehát a törvényhozó ezekben az esetekben nem engedte meg a külön felfolyamodást, ugy igen közel fekszik az a feltevés, hogy ez tudatosan, még pedig azért történt, mert a törvényhozó a pénzbírság kiszabását nem külön végzésre, hanem a vitás kérdést eldöntő határozatra tartozónak, és az ezen határozat elleni fellebbvitel keretében megtámadandónak tekintette. Találkoztunk már azzal a nézettel is, hogy a p. és 222. ij-okbóI azért maradt ki a felfolyamodás megengedése, mivel a pénzbirságra vonatkozó intézkedések utólagosan, a képviselőházi tárgyalások folyamán kerültek a törvénybe és igy a mondott hiány csak a hevenyészett törvényalkotás következménye. Ez a magyarázat azonban nem fejti meg azt, hogy miért nincs meg a felfolyamodási záradék a 118. és 336. §-okban, a melyek a pénzbirságra vonatkozó intézkedést már az eredeti javaslat szerint is tartalmazták ? De ha el is fogadnók azt, hogy a 32., 118., 222. és 336. §-okbó! a felfolyamodási záradék csak a törvényszerkesztési technika hibája folytán maradt ki : ez sem változtatna azon a tényen, hogy az e §-okon alapuló pénzbírságot kimondó végzések ellen a törvény szerint nincs helye felfolyamodásnak ; és igy ennek a hiánynak egyedüli orvoslása csak az lehet, hogy a bírságot a 32. §. esetében a pergátló kifogást elintéző határozatban, a 118. §. esetében a szegénységi jogot megvonó vagy az utófizetést elrendelő határozatban, a 222. és 336. §-ok eseteiben pedig az érdemleges ítéletben vagy a pergátló kifogást elintéző határozatban kell kiszabni. A megállapodásnak az a része, a mely megengedi, hogy oly esetben, a mikor a pénzbirságolás felülbírálásához az összes iratok szükségesek, a felfolyamodás felterjesztése az érdemi eljárás befejezésének idejére halasztassék : szintén a fent kifejtetteket támogatja; mert a kérdéses tényállítás valótlanságának vagy valóságának megítélése rendszerint az összes iratoknak vagy azok nagy részének betekintését teszi szükségessé ; és mert akkor, a mikor a felfolyamodás felterjesztése elhalasztatik, a külön bírságoló végzésnek egyáltalában nincs gyakorlati értelme.