Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A polgári törvénykönyv törvényjavaslata

BIRÓ1 GYAKORLAT. 44 1 De tovább megyek. A megállapodás kétségtelenül azt is szem előtt tartja, hogy a bírságoló végzés ellen Önálló felfolyáfnodásnak van helye. Pedig ez legalább is kétes. Ugyanis: az 549. §. szerint «az eljárás folyamában hozott végzések ellen felfolyamodásnak csak a törvényben meghatározott esetekben van helye*. Egészen bizonyos, hogy a% eljárás folyamában hozott végzés az is, melylyel a bíróság a felek valamelyikét az ítélethozatalt megelőző eljárásban, és ennek az eljárásnak a befejezése nélkül, pénzbírsággal vagy pénzbüntetéssel sújtja. Tehát a 222. ^-on alapuló bírságot kiszabó végzés ellen is csak akkor volna helye felfolyamodásnak, ha a törvény azt a 222. §. esetére kifejezetten megengedné. Már pedig a törvény ezt nem teszi. Igaz, hogy az 556. §. általános rendelkezése szerint «pénzbeli marasztalást tartalmazó végzés ellen intézett fellolyamodásnak halasztó hatálya •van». Ez azonban csak annyit jelent, hogy ha ily végzés ellen felfolyamodásnak egyáltalán helye van, akkor az halasztó hatálylyal bir ; de nem jelenti azt, hogy minden oly végzés ellen, mely pénzbeli marasztalást tartalmaz, felfolyamodásnak volna helye. Hiszen az 5156. §. egyáltalán nem szabályozza a felfolyamodás megengedhetőségét, hanem csak a halasztó hatályt, mig a megengedhetőségről az 548., 549., 551. §-ok intézkednek. Hogy nem minden, pénzbeli marasztalást tartalmazó, végzés ellen van helye felfolyamodásnak, legjobban bizonyítja az 544. §., mely a nyilván alaptalan vagy kétségtelenül kizárt felülvizsgálati kérelem miatti birságról intézkedik. Nem lehet kétséges, hogy ez ellen jogorvoslatnak helye nincs: mert az 551. §. szerint annak a bíróságnak végzése ellen, mely az ügyben mint felülvizsgálati bíróság végleg határoz, felfolyamodásnak csak akkor lehet helye, ha a törvény kifejezetten egyfokú felfolyamodást enged. A Pp. — ha nem tévedek — 18 esetben irja elő a pénzbírság vagy pénzbüntetés alkalmazását. Ezek közül a 111., 210., 213., 296., 303., 308., j45., 357., 435., 657., 773. §-ok kifejezetten megengedik az egyfokú felfolyamodást, a mi egyrészt azt jelenti, hogy felfolyamodásnak akkor is helye van, ha az illető végzést első fokon oly fellebbviteli bíróság hozta, melynek ítélete ellen nem volna a főügyben további fellebbvitelnek helye, •és a mi másrészt kizárja a kétfoku felfolyamodást akkor is, ha a végzést az elsőbiróság hozta. A mi a többi hét esetet illeti : az 544. §. esetében a jogorvoslat, a mint már emiitettem, ki van zárva; a 171. §. esetében (kézbesítő közeg bírságolása) a határozat nem a peres fél ellen irányul, hanem felügyeleti intézkedés, mely ellen felügyeleti uton kell orvoslást keresni ; a ki rosszhiszeműen kérte a hirdetményi idézést, azzal szemben a pénzbírságot az eljárás érvénytelenítésével együtt, vagyis az érvénytelen •eljárást befejező végzésben kell a 175. §. értelmében kiszabni, a miből a •felfolyamodás megengedettsége önként következik.